SZÍVEM VIRÁGA
Szívem egy illatos virág, mely kiárassza az emberek felé csodálatos bódító illatát.
Nyomában béke és nyugalom terem, hogy mindenki érezze többet érdemel.
Elsimítja a kételyeket a félelem fájdalmas nyilait, s visszahozza az emberek elfelejtett álmait.
Kiitatja a felejtés mágikus poharát, s szívükbe lopja a Mennyország csodálatos mosolyát.
Van aki menekül, s úgy érzi nincs szüksége rám, azt hagyom menjen a maga választott úton tovább.
Van aki azt mondja adj még magadból, nekem belőled sosem elég.
Adj nekem időt, hogy türelmem égjen mint a kiolthatatlan lámpafény.
Adj nekem teret,hogy bölcsen vezessem életem, adj nekem leckéket, hogy erősebb legyek.
Feléjük nyújtom kezem, hogy segítsek nekik átkelni a hídon ,mely a szebb jövőt ígérő túlpartra vezet.
Kitörlöm szívükből a múltuk fájdalmait, a félelmet a szorongást mely a mulandó életükbe vitt.
Leszek nekik a fény, az isteni ragyogás, álmaikban a boldog mosolygás.
Nem érzem azt, hogy meg kell mentenem bárkit is, csak figyelek, szívem majd vezet csendesen.
A szférák zenéje a némaságból lassan földereng, s a lélek fénye ott ragyog szívünk édes ütemében.
Egyre többen leszünk majd, akik látják a fényt, s örömmel fogjuk meg egymás kezét.
A kézfogásból idővel ölelés lehet, szívünk együtt dobbanása üzeni: jobb nekem veled!
Van akit elvakít e fény, még fél, lefelé néz s nem lát, aki bátran belenéz az velünk jön tovább.
Így ébred fel a Föld és boldogan forog tovább, hirdeti örökkön- örökké , csak a szeretet, mindig, mindenhol s mindenen át!