Gyöngykagyló

Reménytelen szerelem

Tükröt tartott most az élet elém, gondoljam végig mit tettem Én.

Bánom-e bűnömet és pironkodom, vagy elégnék újra egy hajnalon.

Szégyellem-e a tiltott ölelést, vagy csókodban újra elvesznék Én.

Bújnék egy sötét szobába Veled, vagy menekülnék, de már lehetetlen.

Megsimogatnám tested ha lehet, elsuttognám százszor a neved.

Csak a Te csókjaid kívánom még, két ölelő karodba vágyom rég.

Hozzád köt engem  már minden óra, csak a Te karodban vágyom a jóra.

Most megkérdezem magamtól újra és újra, hazug szavad miért hittem el?

A boldog órákat nem látom már, hiába hívom, hiába várnám.

Két karodba vissza sosem térek, eldobtál engem könnyedén talán.

Miért nem mondtad, miért nem szóltál, hogy kár minden szó, kár minden ölelés.

Fájó szívem úgy vágyott a jóra, s azt hittem nálad megtalálom Én.

A sorsot okoltam mindenért, a sorsot, mely Te voltál egymagad.

Te akartad, hogy ez legyen velünk, kár ,hogy csak az álmaidban kellettem Neked.

Álmok és vágyak, összetört remények, hitemből így tör fel a hitetlenségem.

Ami még tegnap szép volt és ragyogott, mint a szivárvány, ma nem látok mást, csak fekete felhőkkel takart magányt.

Már nem nézem a felhőket , ugrok a mélybe, hiszem, hogy ott vár egy új ,boldogabb élet.

Új tervek, célok és álmok, új magból kikelt kicsinyke virágok.

A lehetőségek végtelen sora, nem adom fel, hiszen jól tudom, az élet egy csoda.

Ma már a régi szerelmünk alig él, tovatűnt a mámor a szenvedély.

Szívünkben már csak egy halvány láng ég, fel tudnánk támasztani ha engednénk!

K.Gy.

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat