Gyöngykagyló

A megbocsátás ereje

“Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel.

 Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.

 Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.

 Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével.

 Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.

Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.

Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.”

 (Paulo Coelho: A fény harcosa)

Amikor az ember dühös, nem gondolja, hogy rengeteg hasznos energiát pazarol fölösleges dolgokra.

 Haragszik, szétrobban, legszívesebben összetörné azt, ami vagy aki bosszúságot okozott neki.

 Ritkán gondol arra, hogy bosszúságának okozói valójában saját rossz döntései, helytelen értékrendje, rossz beidegződései. Tehát arra, hogy ez a valaki leginkább saját maga.

Amikor csalódunk valakiben, igazából saját magunkban csalódunk, mert rosszul ítéltük meg, mert másnak láttuk, mint aki valójában.

 Ő alighanem csak „adta önmagát”. Ezért kár volna rá haragudni… Ha valaki nem azt mondja, teszi, amit elvárunk tőle, arra kell gondolni először, valóban az ő dolgok, hogy azt csinálja, valóban tőle várjuk?

 Nincs más, jobb megoldás?

Ha nincs, el kell fogadni, harag nélkül. Meg kell próbálni alkalmazkodni.

Így aztán, nem is kell megbocsátunk „az ellenünk vétkezőnek” – hiszen nincs módja vétkezni.

 Tudjuk, hogy a reakciója az lesz, ami,… tudjuk, hogy nem is ellenünk irányul, hanem a körülmények hozták ki belőle. Tehát harag nélkül fogadhatjuk a tetteit, és energiáinkat pozitív dolgokra összpontosíthatjuk.

Nehéz megtanulni, hogy ne elvárásaink legyenek, hanem a helyzethez alkalmazkodó, kapcsolódó megoldásaink. Persze, ehhez nélkülözhetetlen, hogy ne mi magunk is a maximumot adjuk.

Szembe kell néznünk magunkkal

„Az első te magad légy…” –akinek megbocsátasz..

 Igen, általában önmagunkkal nem vagyunk kibékülve.

 Saját magunkat tartjuk jobbnak vagy rosszabbnak, mint többieket, a magunkkal szembeni elvárásaink túl magasak,esetleg alacsonyak, és ebből fakadnak a csalódások, tévedések, meg persze az újabb hibák

 Persze, önmagunknak megbocsátani könnyű – gondolják sokan.

 Pedig nem… ahhoz, hogy megértsük tévedéseink gyökerét, szembe kell néznünk a múltunkkal, neveltetésünkkel, szokásainkkal, értékrendünkkel.

 Ezeken változtatni a legnehezebb. Ha sikerül, s végre nem azt a szerepet játsszuk, amit elképzelésünk szerint elvárnak tőlünk, hanem magunkat adjuk, akkor már nincs is mit megbocsátani – magunknak.

Az igazi egészség és boldogság útja a megbocsátás. Ha nem ítélkezünk, elengedjük a múltat, és jövőnket megszabadítjuk a félelemtől, béke és nyugalom lesz a jutalmunk.

Ha így teszünk, meglátjuk, hogy mindenki a tanítónk, és hogy minden pillanat újabb lehetőség a boldogságban, szeretetben való fejlődésre.

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat