Ha az életedet megfejted, megismered, alkalmazod és nem a sors ellen küzdve meg-megtorpanva botladozol, hanem ismerve a láthatatlan világ mögötti értelmezéseket minden könnyebben fog körülötted működni.
Beindulnak az energiák, s ahogy te változol, a környezetedben lévők is automatikusan változnak, mert a világ te vagy, te döntöd el, hogyan élsz. Boldogan, megelégedetten, a sorsoddal kibékülve, s nem csodálkozva azon kik vesznek körül, hisz mindenkit te vonzol, te hívsz be az életedbe a megéléseidhez.
Még akkor is így van, ha ez hihetetlennek tűnik.
Tudnod kell, hogy azok az energiák, minőségek, tehetségek, amikkel leszülettél, milyen lehetőséget biztosítanak számodra.
Ha felismered és elfogadod, akkor minden döntésed a feladatod irányába vezet. Ha megkérdőjelezed az adottságaidat, ha mást szeretnél mégis, ha nem fogadod el az utadat, a tehetségedet, ha másra vágysz, mint aminek a birtokosa vagy, örökké harcban állsz majd önmagaddal, s a lelkeddel.
Hiszen a lelked, - aki örök és halhatatlan - tudja mit kell tenned ebben az életben , mi az amit mindenképpen meg kell, hogy élj - és mindent megtesz annak érdekében, hogy ez megvalósuljon.
Amikor diszharmónia alakul ki a Személyiséged és a lelked között, akkor jön a betegség, a baleset, a veszteség, a kár, a magány, az életuntság, a depresszió, amit mi emberek nagy igyekezettel próbálunk mindig "másra" áttestálni. Hihetetlen meggyőződéssel tudjuk megmagyarázni, hogy mindig más az oka annak a helyzetnek amit éppen most élünk.
Bűnbakokat keresünk saját megnyugtatásunkra és azokat rendre meg is találjuk - természetesen ezt mindig a legközvetlenebb környezetünkben - elhatárolódunk attól ami belőlünk jön, amit mi hoztunk létre.
A fejünket a homokba dugva kérdezzük szomorúan, hogy "miért történik mindez velünk" "miért ilyen velem ez a világ" - holott a világ te vagy és te vagy a sorsodnak kovácsa.
Ha már a betegség megjelent, mint figyelmeztető jelzés, s mutatja, hogy nem jó az irány, amit eddig éltél, meglehet, hogy először csak gyengéden ösztökél, van akinél rögtön durván és kérlelhetetlenül igyekszik rábírni, hogy a változás elkerülhetetlen.
Nem a környezetünkben lévő embereknek van szüksége a változásra, hanem nekünk, holott valljuk be ezt olyan kézenfekvőnek érezzük.
Nehezebb feladat ha ezt a változást magunkon kell megejteni.
Hisz az ember a saját, megszokott nehézségeit, fájdalmait, megpróbáltatásait már ismeri, mint a tenyerét.
Megszeretni ugyan nem tudja, küzd ellene, harcol minden eszközzel, de már egyfajta ragaszkodás, függőség, kényszerű belenyugvás alakul ki, vagy alakult ki az emberben egy idő után.
A gyökeres változásokat, az elmaradhatatlan fájdalmas átalakulásokat nehezen vállaljuk fel a beígért, de bizonytalan kimenetelű ismeretlen megélésekre, az újra, az ismeretlenre.
Először önmagunkban kell rendet tenni, elhagyni a borúlátó gondolatainkat, a kimondott negatív, félelemmel teli szavainkat, amiket akár nap mint nap szajkózunk s ezzel önkéntelenül, öntudatlanul teremtünk.
A legnagyobbat teremtjük magunknak, hiszen végül is teremtői képességünket használjuk, csak elferdített formában.
Mint azt tudjuk, a kimondott szónak, teremtő ereje van.
S ha folyamatosan csak a negatív gondolatformákon, a félelmeinken keresztül nyilvánulunk meg, hova tovább olyan sűrű áthatolhatatlan energiamezővel vesszük körbe magunkat, ahová a segítő, gyógyító kéz már nem ér el.
Az angyali jelenlét sem tudja számunkra elhozni az óhajtott reményt, a várt szabadulást, hiszen körbe vettük magunkat egy - betontömbbel - áttételesen, ahová az angyali minőség a finom rezgése okán nem képes áthatolni.
És akkor mondhatjuk az imát, várhatjuk a csodát, leshetjük az eget, nem érkezik el az amire áhítozunk.
Úgy járunk,mint az egyszeri tanítvány, aki számon kérte Mesterét, hogy miért ilyen nagy sokára érkezett el hozzá. - mire a válasz ez volt - kedvesem nem láttalak, körbevontad magad sűrű sötétséggel, fentről a fényed nem láthattam. Csak akkor jöhettem, mikor megláttam a fényed.
Ha majd a betegségeddel többet nem küzdeni, harcolni akarsz, hanem megismerni amit mutatni akar neked, s ha képes vagy változni a boldogság fénye átvilágítja lényedet.
Amikor a lelked által irányítottá válik a személyiséged, nem lesz a betegség többé osztályrészed, nem lesz szükséged rá, s az életedben a harmónia, a béke teret fog nyerni.
Ezen megismerésekkel, változásokkal, változtatásokkal teli úton - ha készen állsz rá - a döntést Neked kell meghoznod.
Mindenkinek helyes döntés hozatalt kívánok!