Újjászületés
Mikor még csak, álmodtunk egymásról, hittük, hogy miénk lesz egy új világ.
Álmodtunk békét, nyugalmat, egy gyönyörrel teli csodát.
Álmaink még angyalszárnyon jártak, és nem rombolták le külső erők.
Létünk biztonságban volt,ott a felhők szárnyai alatt.
Ahol jártunk, virágok pompáztak, fák összesúgtak a hátunk mögött.
Madarak vidám dalára , együtt dobbant szívünk.
Angyalok halkan súgtak fülünkbe:,Ne féljetek, hisz szívetek vezet!
Csendes szavukat nem hallva, utunk kétfelé vezetett.
A zord világ legyőzött,s ránk talált ezer nyilát záporozta felénk.
Hiába védtük, elbujtunk, szívünk legmélyebb rejtekén.
Hitünk, reményünk élt csak tovább, hogy eljön majd a boldogabb világ.
Igaz szeretet,izzó szenvedély, feltámad,mert így szeretnénk.
Eléget mindent,bánatot, bilincset, kapunk helyette sok földi kincset.
Feledjük mit az idő ránk szabott, mely évekig kalitkába rakott.
Rabmadárként éltük életünk, bármi is volt a bánat, tovatűnt.
Leráztuk a rácsok bilincseit, s a fájdalmak nehéz selymeit..
Remény, hit,mosolygás és csillogás, őrült szenvedély,s ma már nincs is más.
Kilépünk a szabadba, hív a fény, szívünk ezer hangon zenél.
Hallja meg mindenki nem félünk már, a szeretet tüze eléget minden határt.
Ajtók becsukódnak, kattan a zár, új ajtók mögött ismeretlen világ
. Bátran belépünk,megtanultuk már, az igaz boldogság ott vár reánk.
Ott van a fény,a csillogás ott van a földi Mennyország.
A különválás, félreértés, ártatlan tévedés volt csupán,
mindent megbocsátottunk, s Isten áldását adta ránk!
K.Gy.