A reménytelen szerelem
Miért szeretünk olyanokat, akik nem viszonozzák az érzéseinket? Az ilyen szerelmek sokszor megalázóak, örökké kielégítetlenek, mégis nagyon sokan vonzódnak olyan emberekhez, akik valamiért elérhetetlenek, vagy hidegek hozzánk. Hiába tudjuk ilyenkor, hogy az eszünkre kéne hallgatnunk, még se megy. Csak küzdünk, vágyakozunk és szenvedünk...MIÉRT??
Azért, mert az álmunk arról, hogy ez sikerülhet, fontosabb a valóságnál.
Még önmagunkat is hajlandóak vagyunk becsapni, azért az örömért, amit a nem létező jövőből lopunk!
Mely szerint de jó lesz, mert majd... de nem tudom elfelejteni... vagy nem is akarom. Hisz olyan jó reménykedni, belegondolni hogy hátha meggondolja magát és egy pár leszünk... hátha... és jó az a érzés hogy valakire így vágyom! Ha belátnám hogy reménytelen és megpróbálnám elfelejteni, nem lenne semmim!..
Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor tudjuk, hogy ez a kapcsolat ma milyen. Döntést pedig a jelenben kell hozni, mert a jövő ismeretlen.
Mi pedig a jövőre való tekintettel hozunk "rossz" döntést a jelenünkre nézve. Amint megunjuk a jövőre hozott döntéseink jelent romboló hatását, abba a pillanatban abba hagyjuk ezt..
A tanulság az, hogy sok esetben, ha az elképzeléseinkhez ragaszkodunk, akkor elszalasztunk olyan, élet adta lehetőségeket, amelyek pedig igazán a boldogságunkat szolgálnák. Lehet álmodni valakiről, ha az a lelki egyensúlyunkat segíti, DE tudni kell, hogy ez csak egy álom, a nehézségek ellen, és nem egy olyan dolog amihez hűnek kell maradni, amely meghatározza a döntéseinket.
Mert ellenkező esetben ez az álom többet árt, mint használ. Életünk megrontójává válhat. . Okosan és óvatosan kell bánni ezekkel az álmokkal!
Ha vágyni akarsz, hát tedd, de ha nem személyesíted meg a vágyadat, csak magát az eseményeket képzeled el, egy konkrét személy nélkül, akkor az hamarosan valóra válik, és nem lesz többé szükséged egy álom nőre vagy férfira
A reménytelem szerelem álomvilága azok számára vonzó, akik nem akarnak szembe nézni a valósággal.
Nem ismerik magukat, és nem ismerik fel a valóságot. Mivel magukat is becsapják, így arra sincs sok esély, hogy a környezetüket jól ítéljék meg.
Őszinteséggel elkerülhető az önbecsapás, a csalódás és a felesleges szerelem. A reménytelen szerelem az amolyan rajongás.
A rajongás maga a hazugság. Mert a mindenek feletti, nem valódi szeretet, nem is igazi. Nem igazi, mert az nem lehet, hogy valakinek minden mindegy, bármi történik az neki jó. Ugyanis ilyenkor a számára hiányzó dolgokat álmokkal helyettesíti. Az pedig nem a valóság, hanem álom.
Az sem fordulhat elő, hogy valaki az igazi számunkra, de mi neki nem vagyunk azok.
Mert vagy egyáltalán nem igaz a dolog és csak magunkat áltatjuk, vagy a lehetősége meg van, de a másik éppen nem azt a korszakát éli.
És akkor sem teljesülhet a szerelem. Az adott pillanatban, a jelenben, ami nincs, az nincs. Tehát ő nem a társunk. Várni is kár rá!
Mert, ha van dolgunk vele a későbbiekben, akkor a sors úgy is hozzánk irányítja. Úgy is megtörténik, amire mindkettőnknek szüksége van. Kierőszakolni kár, mert lehet, hogy egy „sarokkal” odébb egy ma még nem látható sokkal jobb vár minket. Nem tudhatjuk. Ne rontsuk el!
Álmodozni szabad, sőt sokszor jót tesz, csak ne feledjük:
EZ CSAK EGY ÁLOM!