A lelkünkbe zárt ragyogás
Azért jött az ember a földre, ellátva értelemmel, elmével, emlékezettel, beszéd képességével, bátorsággal és lelkiismerettel, hogy feltöltse magát boldogsággal. Minden teremtett lény közül egyedül az ember bír eme eséllyel és képességgel.
De megfeledkezett küldetéséről, és a vadonban vándorol.
Nyomában a jelentéktelen, apró élvezetekkel, amikről azt hiszi, hogy tiszteletre méltók és jótékony hatásúak.
Neked érintetlennek kell maradnod, mindig nyugodt örömben, a belső mélységben. Nem számít, ha a hullámok játszanak a felszínen, emelkednek és lehullnak.
Ez csupán a szél játéka a vízzel.
Ne veszítsd el belső kiegyensúlyozottságod.
Tartsd fenn minden erőddel.
Akár a madár, aki élelemért röpülve nem veszi észre a hálót, amit kifeszítettek, hogy fogságba ejtsék, az ember sem veszi észre a csapdát, amibe a világi, anyagi dolgok csalják, mert elbűvöli ezek bája.
Használd a világot edzőtérként, hogy érzéseidet megtisztítsd, hogy életed megszenteld, hogy szolgálj és kiterjeszd a szíved.
Ez a világ egyetlen értéke.
A ragaszkodás nélküli munka a legtisztább.
Nem akadályozza, nem terheli az elmét, sem csalódással, sem lelkesedéssel.
„Én tettem”, „Az enyém”, e két méregfog teszi a személyiséget mérgezővé.
Húzd ki a méregfogakat, és kezelni tudod a kígyót.
Háziállatként játszhatsz vele.
Te vagy a földműves, a test a mező.
Vesd el a jóság magvát, és boldogságot aratsz.
Ha a gonoszság magvát veted el, te is azt aratsz.
Mindkettőnek te vagy az oka.
Ne hibáztass másokat, ne tulajdoníts Istennek részlegességet.
Ne bízz e múlandó földi, anyagi világban; ami tele van bánattal és állandó változással.
Gyakorold a függetlenséget, kiegyensúlyozottságot, önfegyelmet, önmagad ellenőrzését és a Szeretetet.
A jó jellem, helyes viselkedés, és a tudás - e három kincs gyűjthető össze.
Minden más, a folyószámla, az arany, ezüst, föld, házak, pénz, és más hasonlók, időlegesek és jelentéktelenek.
Ezeket csak addig birtoklod, míg az élet tart.
Egyedül az első három kincs marad meg, tart fenn, és erősít, míg eggyé nem válsz a Végtelennel, Határtalannal.
Napjainkban két elmaradhatatlan kellék van minden hölgy kézitáskájában, de még az urak zsebében is - tükör és fésű.
Aggódsz, hogy szépséged veszélyezteti, ha hajad rendetlen, vagy ha arcodon púderfolt látszik, és azonnal rendbe akarod hozni.
Miközben ennyire törődsz gyorsan kopó szépségeddel, mennyivel inkább kéne törődnöd az irigység és gyűlölet porával, a gőg és gonoszság foltjaival, ami megszentségteleníti elméd és szíved?
Legyen ebből a célból is nálad egy tükör és egy fésű.
Az odaadás tükre, hogy megítélhesd, elméd tiszta, fényes és kedves-e; és a bölcsesség fésűje, hogy kezedben tartsd, és kényszerítsd az érzéseket és érzelmeket, melyek minden irányban szerteszállnak.
Az ember nem csupán hús és csont.
A gramofon-lemez nem csupán egy lapos korong, amin barázdák vannak.
Minden lemez egyformának látszik, de minden barázdában dallamok, szavak, hangok rejtőznek.
Az emberben is benne rejlik mindenféle tett (karma) lehetősége.
Minden tárgy, esemény, vagy tapasztalat, amit az ember gyermekkorától megtapasztal, benne rejtőzik.
A folyók, hegyek, és csillagok, amiket lát, mind benne vannak. Benne van a múlt, jelen és még a jövő is.
Az ember minden, ami volt, ami ma, és ami lesz.