A tizenkét ikertulajdonság

2.

Elizabeth Haich – Beavatás I.

 részlet

 

Óvatosság - bátorság

 

Ha a Föld megváltásának nagy művéhez értékes módon akarsz hozzájárulni, akkor az „óvatosságot" is el kell sajáttanod, ugyanakkor képesnek kell lenned annak eldöntésére, hogy mikor és hol kell felhasználnod ezt az isteni tulajdonságot.

 Az „óvatosság" révén megmentheted magadat és sok más embert is a nagy veszélyektől, sérülésektől és az értelmetlen áldozatoktól.

 Azonban ha az önbizalom hiánya miatt mulasztod el valaminek a megtételét, akkor az „óvatosság" isteni tulajdonságát sátáni gyávasággá alacsonyítod.

"Bátorságod" megrendthetetlen kell, hogy legyen.

 Semmilyen veszélytől nem riadhatsz vissza.

 Az összes nehézséggel bátran kell szembenézned, és az isteni lényeg elleni támadásokat határozottan kell visszaverned, ha a nagy cél azt követeli meg.

 Az isteni „bátor­ság" azonban soha nem változhat át istenkísértő „vakmerőséggé".

 

Nincstelenség - korlátlan birtoklás

 

A nagy mű munkásaként a "nincstelenséget" is vállalnod kell.

Akár kilátástalan szegénységet követel meg tőled feladatod, aká mesés gazdagságot hoz neked, mindig legyél tisztában azzal, hogy soha semmi nem a tiéd, hanem minden fölött Isten rendelkezik, te csak a küldetésednek megfelelő mértékben részesedhetsz bármiből.

Ahogy a vízcsatorna számára mindegy, milyen mennyiségű víz fo­lyik keresztül rajta, hiszen a víz fölött nem rendelkezik, úgy neked is tudnod kell, hogy bármit hoz a sors, az Istentől származik, és azt tovább kell adnod.

 Ne aggódj amiatt, miből fogsz megélni.

 Ponto­san annyit kapsz, amennyire szükséged van. De még ha dúskálnál is a kincsekben, lelkedben mindig "nincstelennek" kell érezned ma­gad.

 Ez az isteni lelki beállítottság azonban soha nem fajulhat sem a ,"minden mindegy" felfogásává, sem az "anyag megvetésévé".

Nem várhatod el embertársaidtól, hogy munka nélkül tartsanak el!

Az anyag is Isten megnyilvánulása, tehát az anyagot is isteni jelenségként kell becsülnöd, uralnod kell, és rendelkezned kell vele.

 El kell sajátítanod annak a művészetét, hogy az anyagi javakból mindig csak annyit halmozz fel, amennyit a földi küldetésed meg­ követel...

 Soha ne feledd, hogy amíg a földi síkon élsz, az anyaggal és nem az anyagnélkül, különösen nem az anyagellen kell cselekedned.

 Fontos, hogy az anyagi javakat meg tudd szerezni, és képes legyél megőrizni, valamint a helyes módon használd fel, máskülön­ben teljesen kiszolgáltatod magad a földi hatalmaknak, és azok bék­lyójában nem tudod földi feladatod függetlenül és szabadon megva­lósítani.

 Vigyáznod kell azonban, nehogy az anyag uralásának iste­ni tulajdonsága sátáni, önző „kapzsisággá" fajuljon.

A kötődések hiánya - hűség

 

A nagy mű munkásaként egyetlen emberhez sem kötődhetsz.

 Ismerd fel minden emberben az isteni, a földi és a pokoli vonásokat.

Ne az egyént szeresd, hanem a benne lakozó isteni lényeget, tűrd el a földi, és kerüld el a pokoli megnyilvánulásokat.

 Ha feladatod megköveteli, habozás nélkül kell otthagynod akár a legszeretettebb személyt is, mivel mindig szem előtt kell tartanod, hogy ami szeretetre méltó benne, az az Isten, nem az egyéniség.

 Az egyéniség csu­pán Isten egyik megnyilatkozási eszköze.

Ugyanazokat a megnyilatkozásokat másokban is megtalálhatod és szeretheted. Mindenki­ben szeresd Istent, és akkor senkihez nem fogsz kötődni.

 A „kötő­dés hiánya" azonban soha nem változhat át az embertársaid iránti szeretet teljes hiányává.

Azok iránt azonban, akikben felismerted Isten kinyilatkozásait, életre-halálra szóló hűséggel tartozol.

 Mesteredet és a nagy műben résztvevő munkatársaidat azért szereted, mert felismerted bennük Istent.

 Rajtuk keresztül Istenhez vagy hű, mivel egyéniségüket Isten eszközeként szereted. A mestered és a munkatársaid iránti tisztelet és hűség így soha nem válik az egyéniség imádatává, valamiféle „személyi kultusszá".

A figyelem középpontjában levés - háttérbe húzódás

 

Ha értékes munkával akarsz hozzájárulni a nagy műhöz, akkor értened kell annak művészetéhez, hogyan használhatod saját egyéniségedet engedelmes szerszámként a nyilvánosság előtt.

 Tehetsé­gedet és adottságaidat lelki erőddel kell az embertömegek előtt fel­erősítened, olyan mértékben felfokoznod, hogy kisugárzása min­denkit elérjen.

 Mondandódnak egyéniségeddel, testtartásoddal, kéz­mozdulataiddal, tekinteteddel és szónoki tehetségeddel kell a lehető legnagyobb meggyőző erőt kölcsönöznöd, az embereket ilyen mó­don kell a hatásod alá vonnod, egy magasabb szellemi szintre magaddal ragadnod.

 Szellemiségedet tehát egyéniségeden keresztül kell mindenféle szégyenérzet vagy gátlás nélkül megmutatnod a nyilvánosság előtt.

 A „figyelem központjába kerülés" azonban soha nem ébresztheti fel benned a hiúság ördögét, soha nem fajulhat ma­gamutogatássá, az isteni adottságaiddal való feltűnéskeltéssé.

Ha emberek tömegei ünnepelnek lelkesen, állandóan tudatában kell lenned annak, hogy az embereket nem a - csupán üres buroknak te­kinthető - személyed, hanem Isten ragadtatja el, AKI a te földi por­ hüvelyed által nyilvánul meg.

Ha a "figyelem központjába kerülés" művészetének gyakorlása közben nem szolgáltatod ki magad a hiúság ördögének, akkor a legkevésbé sem fog zavarni, ha más feladatok ellátása érdekében újra a jelentéktelenség homályába húzódsz vissza.

 Ebben az esetben nem mutathatod ki képességeidet, hanem a feltűnés és a kiemelkedés vá­gya nélkül, észrevétlenül el kell vegyülnöd a tömegben.

 Ez a sze­rény „háttérbe húzódás" azonban soha nem vezethet képességeid alábecsüléséhez vagy az önmegsemmisítéshez.

 Emberi méltóságo­dat mindig szívedben kell hordoznod.

 

 

 

 

 

 

 

A halál megvetése - az élet tisztelete

 

Ha a nagy mű értékes munkása akarsz lenni, ki kell állnod a tel­jes halálmegvetés próbáját.

 Semmi nem rendítheti meg a meggyő­ződésedet, hogy a halál egyáltalán nem létezik.

 Amikor tested el­használódik, Önvalód leveti magáról.

 Az Önvaló azonban az életfa egyik ága, maga az élet, és az élet múlhatatlan. Ha tudatodban az élettel azonosulsz, akkor - amennyiben küldetésed miatt életve­szélybe kerülsz - a haláltól sem fogsz visszariadni, hanem halált megvető bátorsággal fogsz szembenézni a legnagyobb veszéllyel is.

 A „halál megvetése" azonban soha nem fajulhat az élet lekicsinylé­sévé, vagyis „életmegvetéssé"

Az életet mindenek fölött kell becsülnöd

 

 

 

 

 

Oldal: A tizenkét ikertulajdonság 2.rész
Gyöngykagyló - © 2008 - 2024 - gyongykagylo.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat