Gyöngykagyló

Egy kicsi lélek

 Egy magányos kicsi lélek, bolyong az élet sűrűjében. Keresi, kutatja merre menjen, sorsa útját merre lelje.

Útja hegyeken völgyeken át vezet, a természet békés simogatásában nyugalmat lel.

Megpihenvén egy tisztás közepén, számba veszi amit eddig megélt.

Amikor elindult végtelen megkönnyebbülés vett rajta erőt, eltünt a szorongás és helyére mérhetetlen öröm került.

Már nem akarta, hogy élete ilyen vagy olyan legyen, nem akart más lenni, csak önmaga.

Szűkös éne azonban nem adta ilyen könnyen meg magát, harcolt létéért, s nem adta át a szívnek diadalát.

Hálót szőtt köré, sűrű feketét, kicsi lélek így nem láthatta

meg a fényt.

Bűntudat gyötörte,s elzárta szívét, így nem ismerhette fel igaz érzéseit.

Angyalok vigyáztak rá, mellette voltak, de csukott szívében nem hallotta hangjukat.

Megismételt rossz tapasztalatai, illúzió fátylát vonták köré, olyan képet mutasson mit mások vetítenek elé.

Nem hitt magában, s elrejtette valódi érzéseit, s túlterhelődött, s szíve jéggé fagyott.

A fájdalom hajtotta, nem engedte megpihenni egy percre sem, egyre többet és többet követelt. Másokat hibáztatott, mosolya is eltűnt, szeme a szorongásra, s a fájdalomra kacsingatott.

Szívében a hitetlenség ütött tanyát, minden percben a  bizalmatlanság és a félelem otthonában járt.

Aztán egy éjjel, álmában egy kiszáradt kút mélyén, felnézett a magasba, s ekkor látta meg, hogy a hold mosolyogva fogadja.

Kedvesen integet, és vidáman mondja:

Ne szomorkodj, nézd, bár sötét az éjjel, de a csillagok fénye világít neked. A sötétben is látsz, csak engedd végre, nyisd ki a szíved csak egy picit a fénynek.

S mikor felébredt, simogató melegséget érzett, s ekkor meghallotta szíve bölcs szavát:

A szeretet nem engedheti, hogy dróton rángatott bábbá válj. Szeresd magad! Akik alacsonyabb rendűnek tartanak vagy meg akarnak győzni arról, hogy hallgattasd el igaz érzéseidet, ők nem a te igazságodat vallják. Az mind az  ő életük, az ő sorsuk. Te átadtad az erődet nekik, és te legyengültél. Használd saját magadnak ezt az erőt, hogy kiteljesedj.

Ne szállj szembe velem, mert ha letagadod igaz érzéseidet megfojtod magad. Áldozattá válsz, és szenvedés árad rád. Már nem találod semmiben örömöd, s amiben nincs öröm és lelkesedés,az mind nehéz. Döntened kell, merre mész tovább, lefelé nézel vagy fölfelé látsz?

S ekkor kicsi lélek lecsukott pillái mögött meglátta a mosolygó napot. Nevetett és vidáman dúdolni kezdett egy dallamot…A Hold a csillagok, a Nap mind rám ragyog, örülök annak, hogy Én, Én vagyok.

Elindulok hát az önsajnálatnak vége,Istentől azért kaptam erőt, hogy használjam végre.

Kicsi lépésekkel haladva előre, fénnyé változtatta életében a sötétséget.

Lebontotta illúzióinak sűrű fátyolát, kiszedte lehúzó erőinek minden csíráját. Új magokat vetett, mely már fényből született, örömöt, békét hozva és boldogsággal teli perceket.

Tudja már, hogy kudarcai nem gonoszak, általuk lesz élete egyre gazdagabb.

Új erejében már színesnek látja a világot, s hiszi, hogy elveszett párját is megtalálja.

Most mosolyogva nézi a virágokat, fákat, s mindennap köszönetet mond Földanyának.

Önmagam kerestem, s megtaláltam fűben fában, a csillagokban és az égi csodákban.

Megy tovább élete ösvényén bátran, kezében virág, körötte pillangók szállnak. Madarak éneke vidáman köszönti, hegyek nyugalmukat kölcsön adják neki.

Te is láthatod őt, s találkozhatsz vele, ha elég erős benned önmagad szeretete.

                                                                             K.GY.

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat