Gyöngykagyló

Örök szerelem?

„Ne gondold, hogy a szeretet örök. Nagyon törékeny, olyan törékeny, mint egy rózsa. Reggel még pompában áll - estére eltűnik. Bármilyen apróság elpusztíthatja.

 Minél kifinomultabb valami, annál törékenyebb. Oltalmazni kell. Egy szikla megmarad, de a virág eltűnik. Ha egy sziklát dobsz a virágra, a sziklának nem esik bántódása, de a virág elpusztul.

A szeretet nagyon törékeny, nagyon érzékeny. Rendkívül figyelmesen és óvatosan kell bánni vele. Okozhatsz olyan sérelmet, hogy a másik bezárul, védekezésbe vonul. Ha túl sokat harcolsz, párod menekülni kezd; egyre hidegebb és hidegebb lesz, egyre jobban bezárul, hogy ne sebezhesse meg többé a támadásod.

 És akkor még hevesebben fogod támadni, mert le akarod győzni a hidegségét. Ez egy ördögi kör. Így távolodnak el egymástól fokról fokra a szerelmesek.

 Így sodródnak el egymástól, és úgy gondolják, a másik a felelős, ő árulta el a szerelmüket.Valójában azonban, én úgy látom, soha egy szerelmes sem árult el senkit. Egyszerűen a tudatlanság öli meg a szerelmet.

 Mindketten együtt akartak lenni, de valahogyan mindketten tudatlanok voltak. A tudatlanságuk csapdába csalta őket, és megsokszorozódott.” /Osho/

A párkapcsolat kezdetei mindig fényesek, hittel reménnyel teliek.. Amikor egy férfi és egy nő találkozik, egymásba szeretnek, és eldöntik, hogy együtt fognak élni, úgy érzik, hogy a szerelmük egy életen át fog tartani.

 Amikor felismeri az ember azt a különös érzést, hogy a másik lény egyre több helyet foglal el a gondolataiban, sőt már az érzéseiben is, akkor egyre sürgetőbbé válik a vágy a fizikai együttlétre, a mindennapos odabújásra.

 Amikor a szerelem izzik, és rezeg a levegő két ember között, akkor nem kérdés, hogy tartós, esetleg örökké tartó párkapcsolat létesítésére készülnek.

Vajon megvan-e mindkettőjükben az a képesség, hogy a saját és a párjuk érzelmeit felismerjék, azonosítsák, értelmezzék és kezeljék?

Sokan a szerelem ködében nem is értik, miért fontos az önismeret és a másik ember ismerete. S azt gondolják, hogy a szerelem a legfontosabb a párkapcsolatban, az összeillőség pedig majd kialakul.

 Összecsiszolódnak majd, ebben bíznak. Igen, ez megtörténhet, hogy összecsiszolódik az egyébként nem összeillő pár, ám ez nagyon sok sérüléssel jár együtt, hiszen a súrlódások, a meg nem értettség érzése kíséri a folyamatot.

 Az összecsiszolódás gyakran önfeladással jár együtt, mert az erősebb, önállóbb, dominánsabb, agresszívebb fél a maga arcára formálja a házastársát.

 Manapság pedig már senki nem szereti elveszíteni az arcát, hiszen mindannyian szeretnénk megvalósítani a saját álmainkat, vágyainkat, és az önfeladás meg az önmegvalósítás ellentétei egymásnak.

Sohasem láttam még örökké tartó szerelmet. Talán létezik… De a hétköznapokban azt tapasztaltam, hogy a szerelem elmúlik, és jó esetben a helyére lép a szeretet, egymás tisztelete, megbecsülése, a kompromisszumok vállalása, az egymásért és a gyermekekért vállalt gazdasági közösség.

A szerelem azonban talán sokáig megőrizhető, ha a szerelmesek nincsenek összepréselődve a szürke hétköznapokban, ha van elég személyes terük és elég levegőjük, ha szabadságot tudnak és mernek adni a másiknak, ha meg tudnak újulni egymás számára erőlködés nélkül.

 Amikor nem elvesznek egymástól, hanem hozzátesznek a közös léthez, és elfogadják egymás igényeit és korlátait.

Miről álmodnak a nők?

Sok férfi úgy gondolkodik: minek mondjam minden nap, hogy szeretem, mikor úgyis tudja. Ha nem szeretném, nem élnék vele.

 Ez óriási tévedés!

 A nők minden nap igénylik a szeretet megnyilvánulását. Ha sokáig nem kapnak „bizonyítékot” a szeretetről, akkor elbizonytalanodnak, úgy érzik, nem érdemlik meg a szeretetet, és gyakran megfogalmazzák, hogy „őket talán nem is lehet szeretni”. Ez természetesen szélsőséges viselkedésmód, de a nők hajlamosak a szélsőségekre, amikor a szerelemről van szó.

A legtöbb nő belefáradt abba, hogy mindig csak adjon. Időt szeretne arra, hogy magával foglalkozzon, hogy felfedezze önmagát. Vágyik valakire, akiről nem kell gondoskodnia, aki érzelmi támaszt nyújt neki.

Mikor egy nő rájön, hogy túl sokat adott, általában a férfit hibáztatja mindkettőjük boldogtalanságáért. Igazságtalannak érzi, hogy ő lényegesen többet adott, mint amennyit kapott a kapcsolatban.

Bár a legtöbb esetben igaz, hogy nem kapta meg azt a figyelmet, törődést és szeretetet, amit megérdemelt volna, mégsem szabad a társát hibáztatni ezért. Be kell látnia, hogy ő is felelős azért, hogy így alakult. Túl sokáig tűrte azt, ami kellemetlen volt a számára, nem húzta meg időben a határokat.

Az egyik nagyon fontos tudás egy nő számára, hogy felismerje azt a határt, amelyen túl már nem adhat a párjának anélkül, hogy ő maga ne károsodna.

 Ha felismeri ezt a határt, nem válik mártírrá, aki bűnbakot keres elrontott életéért, hanem felelősséget vállaló emberként kicsit visszavonul, kevesebbet ad. Megszabja a határait.

Ha azt érzik a nők, hogy törődnek velük és tisztelik, szeretik őket, egyre jobban kivirulnak és minden eddiginél többet és szívesebben tudnak adni önmagukból. Amikor egy nő beleszeret egy férfiba, akkor azt reméli, hogy erős, gondoskodó társra lelt. Ha egy nő hosszabb ideig csak ad, de nem kap viszonzásul törődést, szeretgetést, akkor magányossá válik. Megéli az elszigeteltséget.

A legtöbb férfi alig érti, hogy milyen fontos a nő számára, hogy érezze a társa támogatását. A férfiak néha jól látják, hogy a nő egyedül is megbirkózik a feladattal, ezért nem támogatják. Hiszen a férfiak úgy működnek, hogy ha egyedül is meg tudnak oldani egy problémát, akkor nem beszélnek róla senkivel. Ezért nyugodtan hallgatnak, amikor látják, hogy a nő képes megbirkózni a feladataival. A nő viszont - bár az eszével tudja, hogy megoldja a problémáit, de az érzései mégis igénylik a figyelmet, kényeztetést, a szeretet megnyilvánulását.

Amikor egy nő zaklatott, kimerült vagy kétségbeesett, akkor fokozottabban vágyik arra, hogy érezze, nincs egyedül. Vágyik a férfi közelségére, a bensőségesség érzésére, egy kis beszélgetésre. Ilyenkor a legfontosabb bizonyítéka a szerelemnek, ha a férfi meghallgatja. Ha ugyanis a nő megoszthatja valakivel az érzéseit, akkor megerősödik abban a hitében, hogy érdemes a szeretetre. Már nem kételkedik, és eltűnik a bizalmatlansága.

Mire vágynak a férfiak?

A férfiak azt szeretnék, ha folyamatosan érezhetnék, hogy szükség van rájuk. Ha azt tapasztalják, hogy a társuk bízik bennük, és méltányolja az igyekezetüket amely arra irányul, hogy a párjuk kívánságait teljesítsék, egyre erősebbek lesznek, és többet tudnak a másiknak nyújtani. A férfiakat úgy lehet ösztönözni, ha elismerik az erőfeszítéseiket.

A férfiak megoldásokat akarnak. Azért akarnak megoldásokat, mert ezzel bizonyítani tudják a hozzáértésüket. Ha egy nő nem fogadja el a férfi megoldási javaslatát, akkor a férfi úgy érzi, megkérdőjelezték a hozzáértését, nem tisztelik eléggé. Ezért tovább már nem is foglalkozik a nő problémájával.

A férfiak, ha zaklatottak, akkor egyedül akarnak lenni. Visszavonulnak, magukba fordulnak, és a gondjaik megoldására koncentrálnak. A problémákat osztályozzák súlyosságuk és sürgősségük szerint. A megoldás sorrendje: először a legsúlyosabb vagy legsürgősebb problémával foglalkoznak.

A férfiak nyerni akarnak, mégpedig nem csak simán nyerni, hanem azt is akarják, hogy a másik veszítsen.

Ha egy férfira nagy nyomás nehezedik, akkor feledékenyebb, megbízhatatlanabb, elérhetetlenebb lesz a társa számára. Kapcsolataiból távolodik. Ha ilyenkor próbálunk beszélgetni vele, úgy tűnik, mintha alig lenne jelen.

 Természetesen azért nem figyel ránk, mert a problémáján rágódik, megoldást keres. Érdemes ilyenkor békén hagyni, és kivárni, míg megoldja a problémát, mert utána megújult érdeklődéssel és nagyobb törődéssel fordul majd a társa felé.
Ha a férfi nem találja meg rövid idő alatt a megoldást a problémájára? Ilyenkor keres kisebb célokat, amelyeket megvalósíthat.

 Például újságot olvas, tévét néz, autót vezet, de egy biztos: nem beszélget az őt nyomasztó gondokról. Kicsit felejtenie kell, hogy a kikapcsolódás után újult erővel dolgozzon a problémája megoldásán.

Óriási hibát követ el az a nő, aki ilyenkor szóra akarja bírni a férfit. Visszautasítás, ideges szóváltás lesz a vége, és mindkettőjükben a meg nem értettség érzése marad.

Még nagyobb melléfogás, ha a nő ilyen esetben tanácsot próbál adni. A kéretlenül adott „segítség” megalázó a férfi számára. Azt jelenti neki, hogy nem bíznak benne annyira sem, hogy egészen apró dolgokat meg tudna oldani egyedül is. Ha a nő rámutat arra, hogy párja mit tett rosszul, ezt a férfi súlyos kritikának értékeli. A nőt a segítségadásban a szeretet kimutatásának vágya vezérli, a férfi, pedig támadásnak, fájó kritizálásnak éli meg.

Nem szabad megfeledkezni róla, hogy a férfi vágya az, hogy csak akkor kapjon segítséget és tanácsot, ha kér. Sok férfi számára fontos, hogy bebizonyítsa: el tudja érni a céljait. Gyakran tapasztalható, hogy az apró kudarcok jobban bántják a férfiakat, mint a súlyosabbak.

Amikor egy férfinak problémája támad, feltámad benne egy ősi ösztön, amely még a magányos vadászatok emlékét hordozza a sejtjeiben. Ez azt sugallja, hogy az embernek vészhelyzetben először magával kell foglalkoznia, és csak utána mással.

Ki a hibás?

Ha egy párkapcsolat boldogtalan, egészen biztos, hogy mindkét fél felelős a boldogtalanságért.

Ha egy nő túl sokat ad, ezért nem a partnerét kell hibáztatnia.

 Ugyanez a helyzet, ha a férfi ad túl keveset.

 A végső tanulság az, hogy hiábavaló dolog mindenért a másikat hibáztatni. Megváltoztatni mindenki csak a saját hozzáállását tudja.

A párkapcsolatban való együttélésnek számtalan módja van. De bármelyik módon gyakoroljuk is az együttélést, a legfontosabb  a párkapcsolat folyamatában a közös fejlődés, a közös szárnyon való repülés.

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat