Gyöngykagyló

Repülj!

A tyúkok és a sas

„Egy férfi fogott egyszer egy fiatal sast, hazavitte,és betette a baromfiudvarába, a tyúkjai közé.

Évekkel később meglátogatta őt egy vendég, és azt mondta: Az a madár nem tyúk. Az egy sas.

- Igen - válaszolta a férfi. - De én tyúknak neveltem.

Vitatkozni kezdtek, a vendég állította, hogy egy sas szíve dobog benne, amely fel fogja a madarat repíteni a fellegekbe.

-          Képtelenség- válaszolta a sas gazdája. - Aki egész életében tyúktápon élt, az sosem fog repülni.

Tettek hát egy próbát. A vendég felemelte a madarat és szívhez szólóan azt mondta neki:

- Te az égé vagy, tárd szét a szárnyaidat és repülj!

A sas csak ült a férfi kinyújtott öklén. Látta, ahogy mögötte a tyúkok csipegetik a magokat és leugrott hozzájuk.

- Mondtam, hogy tyúk lett- rándította meg a vállát a gazda.

Ám a vendég hajthatatlan maradt. Másnap felment a sassal a háztetőre, felemelte és arra bíztatta, hogy repüljön.

De amikor a madár ismét megpillantotta a kapirgáló tyúkokat,, megint csak leugrott hozzájuk.

 - Hadd próbáljam meg még egyszer, utoljára!- kérte a férfi.

Másnap korán reggel fogta a sast, elvitte messze a háztól, egy magas hegy lábához .Épp akkor kelt fel a nap, és bearanyozta a hegy csúcsait. Minden sziklabérc felragyogott a csodás reggeli fényben. A férfi azt mondta neki:Te sas vagy ! Tárd szét a szárnyaidat és repülj!

A sas körülnézett. Megremegett, mintha egy új élet töltötte volna el-de nem repült el.

Ám amikor a férfi úgy tartotta, hogy egyenest a napba nézhessen, a madár hirtelen szétterjesztette hatalmas szárnyait, egy sas rikoltásával felemelkedett a levegőbe, egyre magasabbra és magasabbra repült- és soha többé nem tért vissza…”

Vajon közülünk, emberek közül hányan repülnénk el a fénybe, a nap felé, mint Serena Rust fent idézett mesebeli sas madara.?

Minden bizonnyal többen maradnak örök életükben a „baromfiudvar tyúkjai” között kapirgálva, soha nem érezvén rá hatalmas szárnyaikra, az égbolt hívására, arra az életre, amiért valójában megszülettek.

Még többünk életében el sem érkezik egy „ vendég”, aki felvinne minket a hajnali hegycsúcsra, hogy belenézhessünk a napfénybe és ráébresszen arra, mi a mi életfeladatunk.

Ahogyan Platón írta, hogy „ van egy hely, amelyet rajtunk kívül senki nem tölthet be, valami, amit nekünk kell megtennünk. Ezt nevezik rendeltetésnek vagy sorsnak.”

Te tudod mi a sorsod, mire születtél?

Elgondolkoztál-e már azon, hogy talán azért nem teljes az életed, mert nem a sorsodat éled?

Tudod-e, hogy a „nekünk szánt ösvény mindig tele van gyémánttal”?

Te megtaláltad már a gyémántjaidat?

K.Gy.

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat