A szerelem mítosza - ha múlik a lila köd
Szerelmesnek lenni jó, de amikor múlik a lila köd, szembe kell nézni a másik valódi személyiségével: pl. rendetlen, mindenhonnan elkésik, sértődékeny stb. És ilyenkor kezdődnek a problémák.
A "szerelemdrog" elillanása után nem, vagy csak nagyon kevés energiát fektetnek a felek abba, hogy a másikat úgy fogadják el, ahogy van.
A párok nem - vagy csak ritkán - küzdenek a másikért, mert egyszerűen sokkal könnyebb továbblépni.
Felnőtt testbe zárt gyermek?
A szakemberek egy része úgy véli, hogy a válság, vagyis hogy a kapcsolatok jelentős része nem bizonyul életképesnek egyszerűen annak köszönhető, hogy a felnőtt korosztály jelentős része nem érett meg a feladatra.
Ezzel van összefüggésben az is, hogy a diákévek kitolódtak a húszas évek végéig, és a diplomák megszerzéséig nem akarnak a fiatalok elköteleződni.
Speciális életritmus szerint zajlik az életük, és egy tartós, kölcsönös felelősségvállaláson alapuló kapcsolat alapjaiban rengetné meg a szabadságukat. Ezt az életformát nem könnyű elengedni, illetve a diploma megszerzése után egy új életszakasz következik: a pályakezdőknek újabb (pl. munkahely) kihívásokkal kell megküzdeni, amikor a szerelem és a párkapcsolattal együtt járó kötelezettségek csak akadályt jelentenének.
A diáklétből korábban kiszakadt fiatalok helyzete sem könnyebb. Ők "felkészületlenül" csöppennek bele a felnőttek farkastörvények szerint működő világába, ahol diploma nélkül hátrányokkal indulnak, elsőként esnek ki a mukaerőpiacról, vagy helyzetbe se jutnak, és a kilátástalan jövőkép nem segíti elő a tartós párkapcsolatok felvállalását.
Nem mindegy a családi minta sem
Sok fiatal számára a mintát a szülők válása, a csonka- vagy mozaikcsalád jelenti, és ezek a tapasztalatok nem feltétlenül kedveznek a komoly, hosszú távra tervezett párkapcsolatok kialakulásának.
Így, hogy megkíméljék magukat a csalódásoktól - főleg ha a gyermekként átélt válás mély sebet ütött a személy lelkén - inkább kerülik az elköteleződést, és csak olyan kapcsolatokba mennek bele, ahol "sebezhetetlennek" érzik magukat, vagyis érzelmileg nem kell felvállalniuk a másikat.
A szex és/vagy gazdasági együttműködés miatt költöznek össze
egy időre, de ezek a kapcsolatok nem - vagy csak ritkán - lehetnek tartósak.
És mindig jöhet egy jobb parti, akivel izgalmasabbnak tűnik az élet.
„Régen más értékek voltak fontosnak. Fel sem merült a gondolat, hogy a család, a pár ne maradjon együtt.
A felmerülő problémákat vagy meg tudták oldani, vagy nem, de a konfliktusok mentén megtanulták kezelni a helyzeteket is.
Ma ezek az értékek eltűnőben vannak, miközben a fiatalok olyan légkörben nevelkednek fel, ahol azt látják, minden eldobható, vagy könnyen lecserélhető egy újra, jobbra, szebbre, izgalmasabbra.
Az állandóság, a megőrzés nem érték többé.
Ráadásul a férfiak nem tudnak mit kezdeni a megváltozott világban élő - nagyon sokszor - maszkulin magatartást tanúsító nőkkel, nem tudják, hogyan közelítsenek, hogyan szeressenek minket.
Ma olyan kapcsolatok kialakítására lenne szükség, ahol a nő és a férfi kiegészíti egymást, ahol társak, ahol együtt többek, mint egyedül, de ennek megtanulása hosszú munka eredménye, és jelenleg megfelelő minta sincs a párok számára.” (Gazdag Enikő)