Gyöngykagyló

Az "alázatot" az istenivel, a minket éltető magasabb Önvalóval szemben kell kimutatnunk.

 Tudnod kell, hogy az összes szép, jó és igaz tulajdonság az Övé, hogy egyéniséged a kinyilvánítás eszköze, az isteni lényeget kivetítő készülék, de önmagában nem több üres buroknál.

 A mindenségben megnyilvánuló isteni lényeget, az örök létezést kell felismerned magadban, és alázattal kell átadnod magad Neki.

Soha nem vetheted alá azonban magadat földi vagy alvilági erőknek, soha nem eshetsz térdre földi formák előtt.

 Ebben az esetben az isteni „alázat" sátáni, gyáva "megalázkodássá" változna, amellyel a téged az Ő öröklétezésével éltető isteni lényeget sérte­néd meg.

Ha a Föld megváltásának nagy művéhez akarsz hozzájárulni, egy pillanatra sem felejtheted el, hogy nem saját erődből élsz és dolgozol.

Minden erő Istentől ered, és minden rajtad keresztül meg­ nyilvánuló erő a felsőbb Önvalódból - Istenből - áramlik ki.

 Legyél annak tudatában, hogy egyéniséged önmagában látszatlény. Az igazi lényed - a benned rejtőző egyetlen, örök valóság - magaIsten!

Az önbizalom tehát a szívedben lakozó Istenbe, nem a látszatlénybe, vagyis saját egyéniségedbe vetett bizalmat jelenti.

Az isteni „önbizalom" bármilyen tevékenység végzéséhez nélkülözhetetlen, és belső kapcsolatot jelent Istennel.

Ha azonban valaki azt képzeli be magának, hogy képességei fölött ő maga rendelkezik, és nem Is­ten, akkor az isteni önbizalom sátáni „önteltséggé" változik.

Azonnali cselekvés - megfontoltság

A nagy mű egyik munkásaként villámgyors döntésekre kell képesnek lenned. Meg kell tanulnod, hogyan választhatod ki habozás nélkül, egy szempillantás alatt a sok lehetőség legjobbikát.

 Bekö­vetkezhetnek olyan helyzetek, amikor egy pillanatnyi késés egy egyszeri, megismételhetetlen lehetőség elhalasztását jelenti.

 Ha minden figyelmedet összpontosítod, megőrzöd az idő bármilyen fogalma fölött álló lélekjelenlétedet, és azonnal tudsz cselekedni, akkor Isten akaratát hajtod végre, és ebben az esetben a villámgyors döntés isteni tett.

 Ha valaki azonban lélekjelenlét és megfontoltság nélkül cselekszik azonnal, és így nem tudja megőrizni a koncentrációt, akkor az isteni „villámgyors döntés" sátáni "megfontolatlan si­etséggé" válik.

Magadévá kell tehát tenned az isteni „megfontoltságot".

Cselek­vés előtt meg kell zaboláznod a vérmérsékletedet, és sok türelem­mel ki kell várnod, amíg a döntés megérik benned.

 Isten akaratának felismeréséhez gyakran várakoznod kell, mielőtt a helyes választást megleled.

 Ez azt jelenti, hogy „megfontoltan" kell dolgoznod. Ha azonban az ember a végtelenségig nyújtja a döntéshozatalt, soha nem szánja el magát a cselekvésre, akkor az isteni „megfontoltságot" sátáni, habozó "határozatlansággá" változtatja.

Bárminek az elfogadása - a különbségtevés képessége

A nagy mű egyik értékes munkatársaként meg kell tanulnod, hogy mindent elfogadj, amit a sors hoz.

 Nem a külső körülmények határozzák meg értékedet, hanem kizárólag az, mennyire tudod Isten akaratát megvalósítani.

 Belső értékeidet a külső megaláztatások sem kicsinyíteni, sem nagyítani nem tudják.

 Éppen ezért nem sza­bad azzal törődnöd, hogyan viszonyulnak hozzád a tudatlan embe­rek.

 Az vagy, aki vagy, függetlenül attól, hogy éppen lenéznek vagy felmagasztalnak.

 Tanuld meg, hogyan lehet az összes körülménnyel megbékélni, és rezzenéstelenül elfogadni őket.

 Akár azt követeli meg tőled a nagy műben vállalt tevékenységed, hogy a legkilátásta­lanabb nyomorban élj, akár azt, hogy magas tisztséget tölts be, és hatalmas vagyon fölött rendelkezz, mindkét élethelyzetet a nagy cél eléréséhez szükséges eszköznek kell tekintened.

 Egyik sem rendíthe­ti meg belső meggyőződésedet. Ha így alkalmazod, a „bárminek az elfogadása" isteni tulajdonság.

 Azonban mindig meg kell fontolnod- még akkor is, ha bensődben semmi sem sérthet meg - mikor kell a magasabb irányítás képviselőjeként védekezned a megaláztatások

ellen, és szerényen visszahúzódnod a dicsőítés elől

. A „bárminek az elfogadása" soha nem fajulhat apatikus „lemondássá" vagy gyáva "gerinctelenséggé".

Mindig a legjobbat válaszd, és soha ne elégedj meg az alacso­nyabb rendűvel. Különbséget kell tudnod tenni a "szép" és a „csú­nya", az "igaz" és a "hamis" - az isteni és a sátáni között

A különb­ség tevés képessége nélküli ember használhatatlan a nagy műben.

Ha azonban hasznos munkát akarsz végezni, akkor teljes erőd­ből kell tudnod"harcolni".

 Az igazság kardjával kell a tévedés ár­nyékai ellen küzdened, hogy az isteni lényeg földi győzelmét előse­gítsd: A nemes és bátor „harcra készség" azonban soha nem változ­ hat értelmetlen „viszálykereséssé".

Nem felejtheted el, hogy bármilyen bátor harcos vagy is, a szel­lem fegyverével kell harcba szállnod, hogy a Földre „békét" hozz.

 Azért kell küzdened, hogy a meghasadtat egységbe olvaszd, és a küzdő feleket kibékítsd.

 Békeszereteted azonban soha nem válhat gyáva vagy kényelmes konfliktus-kerüléssé".