Gyöngykagyló

Talán…

A szívem már akkor örült Neked , amikor még azt sem tudtam, hogy létezel.

Őrülten vert, izgatott dobbanásával üzent, hallkan suttogta nekem: figyelj, jól figyelj!

Azt hittem, minden rendben van körülöttem, életem úgy csodás, ahogy élhetem.

Aztán a szemünk egymásba merült, s a tegnap története a semmibe került.

Öröm, izgalom a vágy rózsái kinyíltak szívemben, s már tudtam, életemben, már semmi sem lesz olyan mint régen.

Valami ott bent, életre kelt, ami eddig rejtve volt és titkok ajtaja fedett.

Ott voltál álmaimban,éber gondolataimban,bennem éltél minden pillanatban.

Valami állandó volt benne, valami megfoghatatlan, emberi ésszel felfoghatatlan.

Emberi szív nem bír el ilyen szerelmet, csak a lélek, mely hallhatatlan.

Szerettem a hangod,a lágy kezed,szemed, mely csillogó fénnyel integetett.

Csalfa nézésed vágyat üzent, éreztem testemen forró ölelésed.

Erős karod, amikor átölelt,már nem féltem semmitől, tudtam, biztonságban élhetek.

Csókoltad számat, éreztem forró leheleted,annyira akartam, hogy örökké maradj velem.

Hittem, hogy szeretetünk örök és végtelen, mint a Nap, a Hold és a csillagos ég ott fenn.

Ám az élet nagy rendező, más filmet játszott nekünk, s mi elfogadtuk szerepünk.

Most megyek tovább az úton ,de szívemben ott él a vágy, hogy egyszer… talán…

K.Gy.

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat