Gyöngykagyló

A pillangó csodája

„Egy könyörületes személy, látva hogyan küszködik egy pillangó, hogy kiszabadítsa magát a bábból, segíteni akart neki.

Nagyon gyengéden kitágította a szálakat, kialakítva egy kijáratot.

A pillangó kiszabadult, kibújt a bábból, bizonytalanul bukdácsolt, de nem tudott repülni.

Valamit ez a könyörületes személy nem tudott, és ez az, hogy csak a megszületés, kibújás küszködésén keresztül tudnak annyira megerősödni a szárnyak, hogy repülni lehessen velük.

 Megrövidített életét a földön töltötte, sosem ismerte meg a szabadságot, sosem élt igazán.”

Én úgy mondom, simogató kézzel szeretni.

 Így szerettem hosszú évtizedeken át. Ez olyan tapasztalat volt számomra, ami lassan ért meg bennem, a fájdalom és a türelem vizében kovácsolódva. Megtapasztaltam, hogy muszáj felszabadítanom azt, akit nagyon szeretek, mivel ha rákulcsolódok, rácsimpaszkodom, vagy megpróbálom irányítani, azt a legnagyobb kincset  vesztem el, amit megtartani próbálok.

Ha meg akarom változtatni, akit szeretek, mivel úgy érzem, én
tudom milyennek kellene lennie,hogyan és kivel kellene élnie, akkor egy nagyon értékes jogától fosztom meg.

A jogtól, hogy felelősséget vállaljon saját életéért, választásaiért, létformájáért.
Valahányszor rá szeretném erőltetni a kívánságomat, akaratomat, vagy megpróbálok hatalmat gyakorolni felette, megfosztom a fejlődés, az érés lehetőségétől,s a segítő szándékú birtoklási vágyammal korlátozom, keresztezem kiteljesedését,fejlődését, és teljesen mindegy milyen jó szándékkal tettem ezt.

Korlátozni és ártani tudok neki, a legkedvesebb óvó cselekvésemmel, és védésem, túlzott figyelmem szavaknál ékesszólóbban tudja mondani neki

: „Te képtelen vagy vigyázni magadra, nekem kell veled törődnöm, vigyáznom rád, mert Te az enyém vagy, én vagyok érted a felelős!”

S ezzel a már rá is raktam a bilincseket, megakadályozva, hogy szabadon szárnyalhasson.

Ahogy tanulom és gyakorlom,napról- napra,megérik bennem a felismerés, hogy mit kell tennem, s egyre inkább azt tudom mondani neki:

 „Szeretlek téged, értékellek téged, tisztellek, bízom benned, és bízom abban, hogy birtokában vagy, illetve ki tudsz fejleszteni magadban olyan erőt, képességeket, hogy mindazzá válj, ami lehetséges számodra, ha én nem állok az utadban.

 Annyira szeretlek, hogy teljesen felszabadítalak, hogy egymás mellett sétáljunk örömben, bánatban.

 Együtt fogok veled érezni ha sírsz, de nem foglak arra  kérni hogy ne sírj.

Törődni fogok a szükségleteiddel, támogatni foglak, de nem tartalak vissza, amikor egyedül tudsz menni.

Mindig készen fogok állni, hogy veled legyek a bánatodban, magányodban, de nem fogom azt elvenni tőled.

Igyekezni fogok, hogy figyeljek szavaidra, azok jelentésére, de nem ígérem, hogy mindig egyet fogok veled érteni.

Néha dühös leszek, és olyankor ezt olyan nyíltan fogom neked megmondani,
hogy ne kelljen különbözőségeink miatt elutasítást, vagy elidegenedést éreznem.

Nem tudok mindig veled lenni, nem hallom meg mindig, amit mondasz, mert van, amikor magamra kell figyeljek, magammal kell törődjek, de ilyenkor is olyan őszinte leszek veled, amennyire csak tudok.”

Tanulom, hogy ki tudjam ezt fejezni neki, akit tiszta szívemből szeretek, s azoknak akikkel törődök

. Akár szavakkal, akár azzal, ahogy létezem másokkal és magammal.

 Én ezt úgy hívom, hogy simogató kézzel szeretni.

 Nem vagyok képes mindig távol tartani a kezem a bábtól, de már egyre jobban megy.

Lágyan simogatva, szerető szavakat suttogva:

 Higgy magadban és a lehetőségben, hogy valamit meg tudsz változtatni. Ebben az öntudatos, bátor gondolkodásban van boldogságod titka. Ezzel úgyszólván folyamatosan adod magadnak a feladatot: „Boldog vagyok és az is maradok”.

 Ez így helyes.

Folytasd csak tovább!

 Repülj!

K.Gy.

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat