Gyöngykagyló

Lépj, amíg nem késő!

Azon a napon a lány szíve gyászba borult, Úgy érezte, a világ ellene fordult. Egyetlen szerelme lemondott róla, S már egy másik lány kezét fogja azóta.

"Már nem szeretlek!"- vallotta be a fiú.

 A tomboló tűz, mely eddig szívében tombolt, kihunyt. De a lány nem adta fel, dacolt ellene, S továbbra is tartotta a kapcsolatot vele.
A remény viszont egyre jobban elhagyta, mikor látta, hogy élete szerelme a másik lányt simogatja.

 Időközben a fiú rájött ,még mindig érez valamit iránta, de nem lépett, mert a szórakozás fontosabb volt számára.
A lány megkérte a fiút kezdjék elölről újra, "Szeretlek Kicsim az életemnél is jobban!"- s a fülébe súgta halkan.

 Ám minden hiába, ő csak tovább álltatta, a kötöttséget, az igazi szerelmét nem vállalta.
Teltek a napok, teltek a hónapok, a lányról már azonban régen nem hallott.

 Egyik este, álmából felébredve rossz érzés kapta el, ürességet és fájó hiányt érzett szívében.
Érezte régi szerelme keserű hiányát, hiszen rég nem hallotta a lány kellemes hangját.

 Hiányzott neki az arca, a forró ölelése, a féltő gondoskodása, a lány maga egésze.
Másnap megjelent a házánál virággal a kezében, kisírt szemű édesanyja nyitott ajtót talpig feketében.

 A fiú teljesen elfehéredett ,s érezte nagy a baj, édesanyja csak annyit mondott könnyektől küszködve: Meghalt!
Állítólag egy véletlen autóbaleset okozta a lány halálát, nem figyelt az úton, mert nem tudta feledni szerelmi bánatát.

 A fiú elsápadva állt ott egy percig, a csokor virág a kezéből lassan hullott ki.
Nem hitte, ez hogy történhetett meg vele, minden percben ott kellett volna lennie mellette.

 Este nem tudott elaludni, a szemébe könny szökött, szívében mérhetetlenül nagy bűntudattól küszködött.
De hirtelen, mintha egy melegség járta volna át, mintha hallotta volna halott szerelme hangját.

 És igen, a lány ott tündökölt angyal képében, a régi, megszokott, gyönyörű szépségben.
Mindkettőjük szemében könny ragyogott, a mosoly az arcukon hirtelen megfagyott. Lélegzetük elnémult, szívük egyszerre dobbant, a régi, gyönyörű szenvedélyes szerelmük újra lángra lobbant.
Csak álltak egymással szemben, hisz egymás gondolatait ismerik, a lány a fiú arcát végigsimítja, lelke melegséggel megtelik.

 Igyekszik szerelmét megnyugtatni, de csak ennyit tud végül mondani:
"Ne sírj szívem nincs semmi baj.

 Emlékem szívedben végig megmarad. Én ott leszek végig melletted, s  őrzöm az álmaidat, mindentől megvédelek, ott leszek minden mozdulatodban."
Az angyal még egyszer utoljára átölelte kedvesét, a fiú nem akarta még elengedni féltett szerelmét.

 A lány arca egyre halványodott, "Most mennem kell!"- csak ennyit mondhatott.
Hirtelen hűvös levegő járta át a szobát, de még lehetett érezni a lány kellemes illatát.

 A fiút ezután az álom hamar elnyomta, gondolataiban ő járt, s hogy nem feledi el soha.
Reggel, mikor felébredt, nem tudta valóság volt-e, vagy álom, de talált valami csodát az asztalon. Egy fehér toll volt ott a lány illatával, s rájött mit veszített a lány halálával.
Szívében most még jobban érezte hiányát, s nem tudta elnyomni a lány utáni vágyát.

 Könnyes szemmel az ég felé fordulva ennyit felelt:

 "Mindörökké szeretni foglak Egyetlen Szép Szerelmem!"

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat