Keresem szírupos társamat

 

Vannak emberek, akik nem olyan szerencsések, mint mások, akik nem tudnak teljes szívükből szeretni.

 Ők nem ismerik ezt az érzést, nem tudják milyen, ha a szívük kiugrik a boldogságtól, mikor a másikat meglátják.

 Sajnálom őket, mert nem egész emberek.

 A legfontosabb dolog hiányzik az életükből. A legszebb dolog hiányzik nekik, a legszebb boldogság, ami a megadathat; a szerelem.

 Ők azok, akik nem tudják értékelni a másikat, akik csak játszanak a másik érzelmeivel.

 Hiszen ők sosem tudnak szeretni. Nem azért, mert nem lennének rá képesek, hanem mert gyávák és gyengék.

Ők azok, akik a másik ellen mindenféle bűnt elkövetnek, de csak azért teszik, hogy a másik is megtegye, hiszen akkor tudják mondani, hogy nem ők a baj forrása.

 Ők azok, akik arcátlanul azt mondják, hogy nem tudják elfelejteni mit tett a másik. Nem tudják, hiszen nem tudnak szeretni sem.

 Gyávák szeretni, félnek, hogy gyengébbek lesznek tőle.

 Hiszen könnyebb siránkozni azért, hogy nincs senki, mint megtenni a másikért, amit meglehet. Harcolni a szeretetért, a másikért.

 Az ilyen ember ahelyett, hogy megbecsülné a másikat, hogy hálát adna, hogy nagyon szeretik, csak annyit mond, hogy ő nem ennyire sziruposan érzelgős.

 Ezek szerint szirupos az, akinek van szíve, szirupos az, aki képes őszintén szeretni. Szirupos az, aki a másikért mindent megtenne, aki megvédené őt bárkitől és bármitől.

 Nem hiszem, hogy attól szirupos lenne bárki is, csak mert meg tudja fogalmazni érzelmeit, szavakba tudja önteni és tettekkel tudja kifejezni.

 Nem hiszem, hogy ha szeretné a másikat zokon venné, ha nem lehetne más személy többé az életében.

 Nem szirupos ez kérem, hanem őszinte és tiszta szeretet.

 Szerencsére sokan éreznek így, bár rendszerint egy olyan iránt táplálnak olthatatlan, mindent átvészelő, eltűrő, odaadó szerelmet, aki nemhogy nem értékeli, de még meg is alázza ezért őket.

 Hogyne tenné, hiszen nem képes mit kezdeni az ilyen érzésekkel. Nem tud felnőni hozzá.

 Ő nem ismeri milyen szeretni, így nem is tudja, mit kell tennie.

 De nem is ez lenne a baj, hogy nem tudja, hanem hogy meg sem próbálja.

 Hiába adnak neki tanácsokat, hiába mondják el, hogy mi az, ami helyes, nem teszi. Nem teszi, mert gyáva, inkább elköveti századjára is ugyanazt, amire a másik ingerülten reagál, hogy ezáltal ő azt mondhassa, ő az, aki mindent jól csinált, ő megváltozott és minden a másik hibája, hiszen most is a másik vitázik.

 Ő az, aki nem tudja elfelejteni a másiknak a dolgot. Elfelejteni? Mit?

 Hogy ő megcsalta a másikat?

 Hogy megszégyenítette?

 Hogy lejáratta?

Micsoda hazugság, micsoda arcátlanság. És hány ilyen… Egy ismerősöm azt mondta, ha nem akarunk komolyan együttlenni a másikkal, sokszor a saját hibáink miatt tesszük, mert annyira megmérgeztek minket, hogy nem tudunk mit kezdeni egy őszinte tiszta szeretettel.

 Hát így jár az, aki nem szirupos.

 Csak sajnos nem ő fog szenvedni, mert túl egoista ahhoz, hogy felfogja mit tett, hogy felfogja mit vesztett.

Inkább leszek szirupos, és inkább csalódok százszor, minthogy ne tudjam milyen mérhetetlenül szeretni.

 Minthogy sose tapasztaljam, meg milyen boldoggá tesz az a pillanat, ha elveszhetek a másik karjaiban.

  Vagy inkább maradok egyedül, de nem fogok csak azért érzéketlenné válni, hogy egy gyáva érzéketlen mellett éljem le az életem.

 Megalkudni sosem fogok.

 Bátran kijelentem, igen, én szirupos vagyok.

Forrás: katavirág

 

Oldal: Keresem szirupos társamat
Gyöngykagyló - © 2008 - 2024 - gyongykagylo.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat