Gyöngykagyló

Mi a bátorság ?

Nem lehetsz őszinte, ha nem vagy bátor.

Nem tudsz szeretni, ha nem vagy bátor.

Nem tudsz bízni, ha nem vagy bátor.

Nem kutathatod a valóságot, ha nem vagy bátor.

Vagyis a bátorság áll legelöl, és minden más azt követi.

Kezdetben nincs nagy különbség egy gyáva és egy bátor ember között. Az egyetlen eltérés abban mutatkozik, hogy a gyáva a félelmeire hallgat, és azokat követi, míg a bátor nem törődik az aggodalmaival, hanem egyenesen előrehalad.

 A bátor ember minden félelme ellenére nekivág az ismeretlennek.

A bátorság azt jelenti, hogy minden félelmünk ellenére nekivágunk az ismeretlennek.

 A bátorság nem azonos a félelemnélküliséggel.

 Félelem nélkülivé akkor leszel, ha egyre bátrabbá és bátrabbá válsz.

 Ez a bátorság legvégső élménye: a félelemnélküliség a tökéletes bátorság ajándéka.

Ha kihajózol az ismeretlen tengerre, mint Kolumbusz tette, félelem van benned, mérhetetlen félelem, hiszen nem tudhatod, mi történik majd. Elhagyod a biztonságos partokat.

Minden a legnagyobb rendben volt körülötted, csak egyvalami hiányzott: a kaland.

 Nekivágni az ismeretlennek borzongató élmény.

A szív újra dobogni kezd, és újra élsz, megtelsz élettel.

 Lényed minden porcikája életre kel, mert elfogadtad az ismeretlen kihívását.

Elfogadni az ismeretlen kihívását minden félelem ellenére - ez a bátorság,

 Ott van ugyan a félelem, de ha újra és újra vállalod a kihívást, lassan-lassan eloszlanak az aggodalmaid.

 Az ismeretlen megtapasztalása révén átélt öröm, az eksztázis, amellyel az ismeretlen megtapasztalása eláraszt, erőssé tesz, teljességet ad, csiszolja az intelligenciádat.

 Először azt tapasztalod meg, hogy az élet nem unalom, hanem kaland. Azután lassacskán eltűnik a félelem; és mindig egyre újabb kalandok után kutatsz majd.

A bátorság alapvetően annyit jelent, hogy kockára teszed az ismertet az ismeretlenért, a megszokottat a szokatlanért, a kényelmest a kényelmetlenért, a távoli cél felé tett fáradságos zarándokútért.

 Senki sem tudja, vajon képes lesz-e mindezt végigcsinálni.

Hazárdjáték, de csak a hazárdjátékosok tudják, mi is az élet.

A bátorság taója

Az élet nem hallgat a te logikádra; zavartalanul járja a saját útját.

 Neked kell hallgatnod az életre; az élet nem követi a te logikádat, nem törődik a te logikáddal.

Az életben járva mit veszel észre?

 Jön egy hatalmas vihar, és kidőlnek a nagy fák. Charles Darwin szerint életben kellene maradniuk, hiszen Ők a leg-masszívabbak, a legerősebbek, a leghatalmasabbak.

 Nézz meg egy ős öreg, száz méter magas, háromezer éves fát.

Már ránézésre is erőt sugároz, az erő és a hatalom érzését.

Gyökerek milliói hatolnak a földbe, lenyúlnak a mélybe, és a fa erőteljesen tör az ég felé.

 Persze harcol - nem akar engedni, nem akarja megadni magát -, de a vihar után kidőlve fekszik, holtan, nincs benne többé élet, és minden ereje odavan.

 A vihar túl erős volt - a vihar mindig túl erős, mert a teljesség része, a fa pedig csak egy individuum.

Mellette pedig ott vannak a kisebb növények és a közönséges füvek - amikor vihar jön, a fű meghajlik, és nem esik semmi bántódása.

 A legtöbb, amit a szél tehet vele, hogy alaposan megtisztítja, ez minden; lemos róla minden felgyülemlett piszkot.

 A vihar kitűnő fürdővel ajándékozza meg, és amikor véget ér, a kis növények, a füvek újra vidáman táncolnak.

 A fűnek alig van gyökere, egy kisgyermek is képes kihúzni a földből, de a viharral szemben győzedelmeskedik.

 Hogyan lehetséges ez?

A fű a tao útját követi, Lao-ce útját, a nagy fa pedig Charles Darwinét

 A nagy fa logikusan gondolkodik: megpróbál ellenállni, megpróbálja fitogtatni az erejét.

 Ha az erőddel próbálsz kérkedni, le fognak győzni.

Minden Hitler, minden Napóleon, minden Nagy Sándor nagy és erős fa. Az ilyenek mindig vereséget szenvednek.

Lao-ce olyan, mint a kis növények: senki sem győzheti le őket, mert mindig hajlandóak engedni.

 Hogyan győzedelmeskedhetnél olyasvalaki felett, aki megadja magát, aki azt mondja: „Vesztettem. Élvezze a győzelmét, uram, ne csináljon belőle gondot. Megadom magam."

Még egy Nagy Sándor is tehetetlennek érezné magát Lao-cével szemben, hiszen nem tehet semmit.

A félelmed tesz rabszolgává - a te félelmed.

 Ha nincs benned félelem, nem vagy többé rabszolga; valójában éppen a félelmeid kényszerítenek arra, hogy szolgaságra vess másokat, még mielőtt ők próbálnának uralkodni feletted.

Akiben nincsen félelem, az nem tart senkitől, és másokban sem kelt riadalmat. A félelem nyomtalanul eltűnik.

Forrás: OSHO

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat