Ez azt jelenti, hogy mindkét fél független, szingli vagy facér, de nem a felvállalt, hanem a féltitkos kapcsolatot választják, látszólag nem köteleződnek el.

Ez azonban mindkét fél részéről méltatlan helyzet, hiszen nem konstruktív, kimondott vagy ki nem mondott szabályokkal terhes. Általában valamelyik fél mindig erősebb érzelmekkel van jelen, de előfordulhat, hogy egyforma intenzitással, mégis titkolják, elrejtik azt.

 Értéktelennek, kevésnek érzik magukat egy igazi, felvállalt párkapcsolathoz, de nagyszerű álcával – feminista szöveggel, macsó megnyilvánulással – álcázzák valós érzelmeiket és vágyaikat.

 Legbelül azonban vágyódást, hiányt és értéktelenséget élnek meg, mégis benne tartják magukat ebben a helyzetben.

 Vagy talán valóban az az igazság, amit a felszínen mondanak?

 Hogy őrzik a függetlenségüket, és hogy ez az egyetlen kapcsolat, amelyben mindent megkaphatnak?

 Mindkét fél helyesen kezeli ezt minden helyzetben?

 Hosszú távon valóban képesek nem kötődni, megszeretni a másikat úgy, hogy ezt ne kelljen felvállalniuk egymás felé?

Én abban hiszek, és azt tapasztalom, hogy az ilyen kapcsolatok mindig az alacsony önértékelésből és az önmagunkba vetett hit hiányából születnek – vagy gyávaságból. Viszont a klasszikus szeretői helyzettel szemben az a nagy előnye, hogy ha meg merjük mutatni az érzelmeinket, és felvállaljuk őket saját magunk előtt is, a független szeretői helyzetet jó eséllyel fordíthatjuk át egy párkapcsolatba.

 Így pozitív mintázattá válhat, és megtaníthat önmagunk tiszteletére.

Mit tehetsz, hogy változtatni tudj az életeden?

Sokszor érezzük azt életünk során, hogy kicsúszik a talaj a lábunk alól vagy viharfelhők gyülekeznek fölöttünk.

 De az is előfordul, hogy mindaz, amit önmagunkról, párkapcsolatunkról vagy akár függőségünkről gondolunk, egy váratlan helyzetben megdőlni látszik.

 Ilyenkor krízisbe kerülünk, kilátástalannak, elesettnek, gyengének és összezavarodottnak érezzük magunkat.

 Nem tudjuk, hogy mihez kezdjünk, első reakciónkban általában elutasítjuk a helyzetet, elbagatellizáljuk és nem akarunk tudomást venni a felmerült problémákról.

Azonban az élet úgy tudja alakítani sorsunk, hogy ne folytathassuk sokáig ezt a hozzáállást, és egyre sűrűbb, kegyetlenebb helyzetekbe kényszerít minket.

 Sokan vagyunk, akik ezekben az életviteli válságokban úgy érezzük, egyedül nem tudunk a helyzettel megbírkózni,segítségre lenne szükségünk az életünk azon területén, amelyben az elakadást észleltük.

 Ezen helyzetek súlyát és fontosságát mi tudjuk a legjobban, de ha már nyomasztóvá válik számunkra és a mindennapjainkat is befolyásolja, muszáj szembenézni velük és cselekednünk:

Ez egy általános útmutató, amely segítséget tud nyújtani neked, hogy elérd céljaidat és elkezdj cselekedni.

Legyenek jól megfogalmazott, világos, egyértelmű céljaid

Legyen mantrád, ami egyszerű, de nagyszerű mondat

Képzeld el magad a számodra vágyott állapotban

Mindig csak pozitív szavakat, kifejezéseket használj amikor a célodra gondolsz

Csakis egyes szám első személy jelen időt használj

Legyen időd akár csak 2 perc a mantrád elmondására, naponta minimum 3 alkalommal

Koncentrálj, fokuszálj és higgy

Amikor a mantrád mondod, figyeld meg, hogy a tested mely részén érzel kellemes bizsergést, melegséget

Amikor megtaláltad ezt a pontot, akkor az érzelmi és gondolati síkod összhangba került

Mindig csak rövid távban gondolkozz, első lépésben, azaz CSAK MA legyen a mottód

Engedd meg magadnak, hogy hibázhass

Ha hibázol és észleled, vagy mások visszajelzik, próbáld meg helyretenni

Mozogj! Keresd meg a számodra legkellemesebb mozgást és vigyél bele rendszerességet

A kényszeresen és gyakran ismétlődő negatív érzéseidet, gondolataidat zárd el, ne engedd áramlani azokat

A negatívumok elzárása elengedéssel történik

Ki kell engedned magadból, a testedből a rosszat, például merj hangosan üvölteni, amikor egyedül vagy

Mindenki egyedi, nincs általános szabály, de te ismered önmagad és tudod jól, hogyan tudod levezetni, kiadni a feszültséget

HASZNÁLD, TEDD MEG!

Türelem, adj időt magadnak

Sok mindent egyedül is meg tudunk oldani és el tudunk kezdeni, de jelentős lépés az önismeretünkben és nagyon fontos, ha tudatosítjuk magunkban és be merjük ismerni, hogy egyedül nem megy, és tudunk segítséget kérni.

Sok sikert!