A tó
Ha leperegnek előttem életem percei, már nem sírom vissza a múltat.
Eszembe jut ez a kedves hely, hol boldogok voltunk egykoron.
Ó kedves tó! Sok év telt el azóta, s azt hittem, árnyas,nyugalmas partodon, láthatjuk még egymást egy alkonyon.
S, most nézd!
Egyedül,állok s, kérdem tőled csendesen.
Őrzöd-e ama csodálatos délután emlékét?
A lopott csókokat, az elsuttogott kedves, biztató szavakat, az édes, bódító ölelést.
Bíztunk benned, megőrzöd titkunkat, mit nem tudhat meg senki sem.
Állj meg perc,és ne repülj tovább, hagyd, had érezzem e néhány perc mámorát.
Csak a pillanatért könyörgök, állj meg, és tekints reám.
Látom az arcát s megfogom kezét, köszönöm, hogy boldog lehettem vele én.
Köszönöm az eltelt éveket, nem feledem az itt töltött perceket.
Hát ringass tovatűnt szerelem, töltsd el édes mámorral szívem.
Tó tükre, te óvd, te őrizd meg, szerelmünk emlékét legalább.
S ha sóhajt, és susog a szél, és dús , kékes habjaid borzolja.
Minden hang és lehelet,azt súgja neked:akkor ott, szerettek ők!
A szeretet örök,soha el nem múlik, hiába jön félelem, harag és gyűlölet.
A szeretet a legnagyobb erő a földön, bármit teszel legyőzni nem lehet.
Nézem a tó békés víztükrén játszó, alkonyi égből lebukó napsugarat.
S a víztükör fényes ,csillogó tükrében, meglátom benned önmagam.
Ott élek szíved legtitkosabb mélyén, ha benézel mindig megtalálsz.
Kérdezhetsz bármiről ,adom a választ, megérzed majd szívem illatát.
Csak hallgass és csendesen figyelj, hiszen ezer és ezer jelet küldök Neked.
Felhangzik majd egy dalban, egy szóban, melyet a hűs szellő a füledbe dúdolgat.
Beszélek hozzád, ha meghallgatsz, eljövök hozzád ha kedvesen meghívsz.
Ott leszek mindig veled hiszen érzem, szükségem van rád, nagyon szeretlek.
Felnézek,s,a lebukó vörös nap az égen mosolyogva integet áldást hozó kezével.
Örömmel tölti el,hogy végre hazaértem,
Ó kedves Tó,a hálám örökké TIÉD ÉRTE!
K.Gy.