A férfi és a nő
Nem véletlenül vagyunk mi itt, a létnek nagy szüksége van ránk.
Nélkülünk hiányozna az egészből valami, nélkülünk üres lenne a világ.
A szikrázó csillagok, a Nap, a Hold, a fák, a csicsergő madarak és a Föld.
Az egész világmindenség minket köszönt boldogan nevet és üdvözöl.
Fények vagyunk a sötétségben, csillagok a fekete éjben.
Lámpások vagyunk egymás kezében, egymást keressük a másik szemében.
Különböző világban élünk, de szívünk mindig egymásért dobog.
Követjük az álmunk és a vágyunk, s bármerre is járunk egymásra találunk.
Mikor megszólal a szív, nincs menekvés, bármit tehetünk, de nincs vissza út.
Félve elfutnánk messze,de úgy is tudjuk, nem tehetjük már, s bátran indulunk.
Álmaink és vágyaink kérnek, felejtsük el a józan ész szavát.
Nevessünk, mosolyogjunk,kéz a kézben. haladjunk előre és kövessük szívünk dalát..
S mikor eljön az óra, s a lángoló szívünk, a sötét éjtől kér vigaszt és erőt.
S mikor az álom átdereng az éjjeli fényen, halkan suttogunk egymás fülébe.
Kutatunk kicsit múló emlékeinkben, együtt nézzük lehulló sorscsillagunk.
Vakító fényében megértjük végre, mi ketten már örökké együtt vagyunk.
K.Gy.
Az igazi férfi és nő kiegészítik egymást, építik egymás jellemét, építik egymás nemi szerepeit.
A kapcsolatok csak akkor működnek igazán, ha elfogadjuk a szerepünket benne és abból próbáljuk meg a legjobbat kihozni.
Akkor jó, ha kiegészítjük egymást és nem versengünk.
Tisztelni kell a nőnek női, a férfinak férfi tulajdonságait.
Segíteni kell a másiknak megtartani azt.
Mindig mutassuk ki rajongásunkat egymás iránt és biztosítsuk a másikat a felől, hogy bennünk megbízhat.
Mert a bizalom fontos tényező, hogy önmagunk tudjunk lenni.
Sosem szabad azért társunkat bántani, mert nem hozzánk hasonló, hiszen azért szeretjük, mert igazi nő, vagy, mert igazi férfi..