Gyöngykagyló

Te meg Én

Ezek a szavak hozzád is szólnak,ne higgy mindig csak a jónak.

Ne higgy mindig annak, amit látsz és olvasol, a látszat néha teljesen másról szól.

Nem tudom, hogy honnan érkezel, a lehetőséget, hogy megállj mellettem, ne szalaszd el.

Az élet az utadba sodort, most mit teszel, behunyod szemed, és mintha nem látnál úgy teszel?

Elmulasztod-e, hogy átadjak neked valamit, ha mást nem az élet neked üzente szavait.

Elmész-e mellettem, szemed lehunyva zavartan, mert belső világodat felkavartam?

Egy pillanatra most szembe találkozunk,hoztuk magunkkal az álmunk és a múltunk.

Felejtsd el te is most az álmod, és külső világod,felejtsd el a múltad, ahonnan érkeztél, mindent amiről a múltból emlékeznél.

Ne vágyd a jövőt, mert az még nem érkezett el, e pillanat csendjében a jelen csodáját ne mulaszd el.

Légy itt velem ebben a pillanatban, lásd meg valójában, amit neked írok e sorokban.

Lehet, hogy amit látnod kellene, azt nem veszed észre, a látszat mögött, mert szemeid elől jól elrejtőzött.

A szem becsap  és elkápráztat téged, feledtetni akarja magaddal valós lényed.

Légy többre is kíváncsi, mint amit látsz belőlem  és talán amit olvasol felőlem.

Mögöttem egy erő rejtőzik,melyre lehet szükséged van neked is, s általa ami velem megtörtént megtörténhet veled is.

Amikor megszülettem egy angyal állt mellettem, s ő ott lesz majd, s magával visz ha meghalok.

Kísérőm egy életen át, talán többön is, tökéletes és tudja hogyan maradjon az.

Nem olyan ő mint a templomok freskóin, nincs szárnya, szőke haja,kék szeme, gyermekarca, hosszú fehér ruhája sem.

Egyszerű és jó, mindamellett teljesen hétköznapi, az arca szép, vonásaiból nyugalom és harmónia árad.

Különös birodalom az övé, a remény, a harmónia, az oltalom és a bölcsesség világa.

Tud beszélni, de nem hangosan, szavait csupán az elmém hallja csak,ismerem hanglejtését, érzem lelke rezdülését.

Egyszerre kommunikál velem szavakkal és érzelmekkel,amellyel segít eligazodnom a mindennapok zajában.

Megtanít a gesztusok világára, az arc rezdülésének tanára,a tekintet tükrére, s az együttérzés művészetére.

Vigyáz rám, megvigasztal, tanácsot ad, képes még adni valamit, egy nagyon erőteljes érzést , egy mély szeretetet.

S ha ezt érzem, megszűnik létezni a világ, mert ez minden rést kitölt bennem.

Mert én magam sem vagyok más abban a percben,csak tiszta feltétel nélküli szeretet.

S ez olyan jó érzés, hogy kicsordul tőle a könnyem.

Érinteni is képes, sokkal finomabban, mint az emberek, érintéstelen érintéssel,ami lágyabb és bensőségesebb egy fizikai érintésnél.

Törődik a lelkemmel, s azt hiszem most is azt teszi.

Azonban mindig értésemre adja, hogy a hétköznapi harcaimat nekem kell megvívni,ő nem tud és nem is akar ebben segíteni azért, hogy megálljak a saját lábamon.

A félelmeim leküzdésében azonban mindig ott van , biztat, erőt ad, súgja nekem, hogy képes vagyok rá.

Jó vele lenni,de tudom, nem szabad túlzásba vinni, mert akkor eltávolodhatom a valóságtól.

Mindez nem  lenne probléma, ha nem a Földön élnék, és nem kellene olyan sokat törődni a valósággal.

Azzal, ami életbe tartja fizikai és mulandó testemet,még akkor is, ha lelkem angyalként ki akarna repülni onnan.

Mert egyedül ő képes megtanítani engem, hogy angyal legyek, s ki tudja talán sikerül neki.

Akkor majd nekem kell vigyázni mások lépteit, őrizni álmuk, s letörölni könnyeit, reményt és igaz szeretetet adni nekik.

S ha ezt megtehetem, igazán  boldog leszek, olyan boldog, hogy szavakkal leírni sem lehet.

Tudom akkor majd lelkem eggyé válik a világegyetemmel,s a fény  özöne hullámzik majd rajtam keresztül.

Azé a fényé, amely minden ember lelkében ott rejtőzik, de nem mindenki tud róla.

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat