Gyöngykagyló

Angyalszerelem

Talán véget ér egy álom, melyről azt hittem, valóság lesz, melyről azt reméltem, itt a földön is igaz lehet.

Álmodtam egy angyalról, aki testet öltve egy nap , megjelent az életemben ledöntve minden magam köré épített falat.

Az első pillanattól kezdve, szerelmet lobbantva szívemben, soha nem örültem senkinek ennyire, mint neki, amikor megérkezett.

Boldog voltam, hogy rátaláltam, de minden jó szándékom ellenére sokat hibáztam.

Sok hibát elkövettem, most már tudom, sajnos az idő kerekét vissza nem hajthatom.

Most már talán  jobban megértem, nem könnyű egy angyalnak embernek születnie.

Minden angyal, ártatlan  gyerekként születik a földre,de lelke sérül, mert nem angyalként szeretik tiszta lelkét.

Felnőtt emberek vesznek körbe minden gyermeket, kik már rég elfelejtették igaz lényüket.

Felnőttek, s közben megtagadták önnön lelküket, s rég elfelejtették, hogy ők is angyali gyermeknek születtek.

Egy növekvő gyermek, idővel már nem tud bízni szinte senkiben, s szívében állandósul a félelem.

Így bizalmatlansága végett, válhat felnőttként számára szenvedéssé, a legtisztább szerelemi érzet.

Tudja ezt jól minden felnőtt ember, azonban önmaga lenni, szinte senki nem mer.

Az angyal is felnőtt,kiről én álmodtam, az ember akiben az angyalt megláttam.

Tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy önmagát, az angyalt majd meglátja bennem,s  ehhez nem kell mást tennem, csak mindig őszintén önmagamnak lennem.

Nem voltam elég figyelmes és óvatos, sebezhető lelkét túlságosan megriasztottam, akaratosságommal csak egyre távolabb taszítottam.

Szerettem volna, ha észreveszi mennyire szeretem, de akaratomtól csak egyre nőtt benne a félelem.

Most már én is beláttam, saját félelmemtől, az ő szerelmében én sem bíztam, így igazán önmagam lenni én sem bírtam.

Közeledni az angyal felé azonban nem merek már, így most az álom álom maradt és még mindig beteljesedésre vár.

Pedig szeretem őt, még most is tiszta szívemből, de most úgy tűnik ő már tőlem nagyon távolra került.

Önmagamtól az angyalt talán  végleg eltaszítottam, s kapcsolatunkat örökre elrontottam.

Nem tudom, képes e még megbocsátani vétkem, és látni, hogy csak az elvesztésétől féltem.

Én is felnőttem, mint minden gyermek, és önmagamat én is elvesztettem.

Szeretni akartam őt minden áron, akár úgy is, hogy kalitkába zárom.

Ma már csak őszintén tiszta szívvel szeretem, s ha örökre is elszáll tőlem, akkor is szabadon engedem, hiszen szabadnak született.

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat