A szív és az elme
„Mindannyian többre vágyunk, mert többre születtünk.
S ahogy növekszünk, új és új életkörbe lépünk.
A magasabbért mindig ott kell hagyni az alacsonyabbat.
Magasabb az, ami szellemibb.
Ahol szabadabb vagyok – ahol valódibb a szeretet.
Magasabb az, ahol sorsomhoz, hűséges maradhatok.
Ahol azt élhetem, aki valóban vagyok.
Ahol ezt nem tehetem meg, azokhoz én nem tartozom!”
Mindig a magasabb rendű részedre hallgass, s akkor elégedettséggel teli életed lesz.
Ha az elméd megkér, hogy tegyél meg valamit, az életerőd és fizikai tested azt azonnal meg is teszi. Így az elme a magasabb rendű.
Ám az elme kételkedik és gyanakszik, fél, izgul, pánik tör rá.
Nem tud összpontosítani egy adott célra maradéktalanul törekedni.
A szív a fény, nyugalmat, békét és megvilágosodást kap a lélektől, így a szív a magasabb rendű.
Szoktasd rá az életedet, hogy adja át magát a szívednek, a boldogság állandó tulajdonod lesz.
A legnagyobb szerencsétlenség, ami emberi lényt érhet, ha elveszti belső békéjét.
Amíg másokat hibáztatunk, s másokban keressük nyugtalanságunk okait, addig egyre jobban növeljük belső idegességünket, s hizlaljuk negatív erőinket.
Hogyan is találhatjuk és őrizhetjük meg belső békénket?
Ne várj el semmit másoktól a fizikai síkon!
Csak adj, adj, adj, mint az anya, aki mindent úgy ad gyermekének, hogy tudja, hogy Ő nincs abban a helyzetben, hogy bármit is adjon cserébe.
Ne várj semmit a világtól, csak szeresd a világot, add neki képességeidet, belső gazdagságodat, örömödet, mosolyodat.
Amid csak van, azt add a világnak feltétel nélkül!
Ha bármit is elvárunk a világtól, akkor nyomorultul fogjuk érezni magunk, mert a világ nem ért meg minket, és nem törődik velünk.
Ha valamit feltétel nélkül tudunk tenni, meglesz a lelki békénk!
„Hogy a béke arany álmát teljessé tedd, szolgálj önzetlenül, és szeress feltétel nélkül!”
K.Gy.