Gyöngykagyló

A bátorság és a szív

A bátorság, kurázsi szó nagyon érdekes.

A latin cor tőből származik, amelynek a jelentése: 'szív. Tehát akinek van kurázsija, vagyis bátor ember, az a szívére hallgat.

 És a gyávák, csupán a gyávák hallgatnak az eszükre; félnek, ezért a logika biztonságával veszik körül magukat.

Rettegnek, eltorlaszolnak minden ajtót és ablakot - teológiával, fogalmakkal, szavakkal, elméletekkel -, és e bezárt ajtók és ablakok mögé rejtőznek.

A szív útja a bátorság útja.

 Azt jelenti, hogy bizonytalanságban élünk, azt jelenti, hogy  szeretetben és bizalomban élünk; azt jelenti, hogy nekivágunk az ismeretlennek.

 Magunk mögött hagyjuk a múltat, és engedjük, hogy megérkezzen a jövő.

A bátorság azt jelenti, hogy veszélyes ösvényeken indulunk el.

 Az élet veszélyes, és csak a gyávák kerülhetik el a veszélyt - de akkor meg is halnak.

 Az, aki él, valóban él, akiben áramlik az élet, nekivág az ismeretlennek.

Arrafelé veszélyek várják, de ő vállalja a kockázatot.

 A szív mindig kész vállalni a kockázatot, a szív hazárdjátékos.

A fej üzletember.

 A fej folyton számításokat végez és ravaszkodik.

 A szív nem mérlegel.

A kurázsi szó csodálatos, és nagyon érdekes.

 Aki szívből él, az a valóságot kutatja.

 A költő szívből él, és lassanként figyelni kezd az ismeretlen hangjaira.

 A fej nem hallhatja ezeket a hangokat; túl távol esik az ismeretlentől.

 A fejet az ismert dolgok töltik meg.

Mi az elme?

 Minden, amit valaha tudtál.

 A múlt, holt dolgok, mindaz, ami elmúlt.

 Az elme nem más, mint az összegyűjtött múlt, az emlékezet

. A szív a jövő; a szív mindig remél, mindig valahol a jövőben jár.

 A fej a múltra gondol; a szív a jövőről álmodik.

A jövő meg csak most fog megérkezni. Még csak ezután jön el. A jövő még csupán lehetőség - el fog jönni, már jön is.

A jövő minden egyes pillanatban jelenne alakul, a jelen pedig múlttá.

 A múltban nincsenek lehetőségeid, már felhasználtad őket.

Már továbbléptél a múlton - kiürült, holt dolog, akár egy sír.

 A jövő olyan, mint egy mag; jön, egyre közeledik, a jelen felé nyúlik, és találkozik vele.

Állandó mozgásban vagy.

A jelen nem más, mint mozdulat a jövő irányába.

 Az a lépés, amelyet éppen most tettél meg, és a jövőbe vezet.

A világon mindenki igaz akar lenni, mert csak az igaz lét nyújt végtelen Örömöt és

határtalan boldogságot - miért akarna bárki hamis lenni?

Kell, hogy legyen benned annyi bátorság, hogy egy kicsit mélyebbre tekints: Miért félsz? Mit tehet veled a világ?

Megeshet, hogy kinevetnek az emberek, de az csak jót tesz nekik: a nevetés orvosság, egészségesebbé tesz.

 Esetleg őrültnek néznek... de attól még, hogy őrültnek tartanak, te nem leszel valóban az.

És ha őszinte az örömöd, a könnyeid, a táncod, előbb-utóbb lesznek, akik megértenek, akik csatlakoznak a karavánodhoz.

 Én magam is egyedül indultam el az ösvényen, aztán jönni kezdtek az emberek, és végül világméretű karavánt alkottunk!

 Pedig én nem  hívtam senkit; egyszerűen csak mindig azt tettem, amiről úgy éreztem, hogy a szívemből fakad.

Én egyedül a saját szívemért vagyok felelős, senki másnak a világon nem tartozom

számadással.

Épp így te is csupán önmagadért vagy felelős.

Ne fordulj magad ellen, mert az egyenlő az öngyilkossággal, önmagad elpusztításával.

 És mit nyersz vele?

 Talán az emberek tisztelni fognak, józan, tiszteletre méltó és becsületes embernek tartanak, de ezek a dolgok nem táplálják a lényedet.

Nem segítenek abban, hogy jobban megértsd az életet és annak határtalan szépségét.

Hány millió ember élt már előtted a Földön? Még a nevüket sem tudod; nincs semmi jelentősége, hogy vajon éltek-e vagy sem. Voltak szentek és voltak bűnösök, voltak rendkívül tiszteletreméltó emberek és mindenféle különcök, őrültek, de mind eltűntek –még egy lábnyom sem maradt utánuk.

Egyetlen célod legyen: gondozd és védelmezd azokat az értékeket, amelyeket magaddal vihetsz, ha majd a halál elpusztítja a testedet, az elmédet, mert

ezek a minőségek lesznek az egyetlen kísérőid.

Csak ezek a valódi értékek, és akik szert tesznek rájuk, csupán azok élnek; a többiek színlelik az életet.

Az új emberiség számára minden tudás titka abban rejlik majd, hogy a szívérc hallgat, tudatosan, éberen, figyelmesen.

Kövesd a szívedet, bárhová vezet

 Igen, olykor veszélybe sodorhat, de ne feledd, éppen ezekre a veszélyekre van szükséged ahhoz, hogy éretté válj.

Néha tévútra vezet majd, de ne feledd, azok a tévutak is a fejlődés részei.

Sokszor elbuksz majd, de állj talpra, mert úgy gyűjthetsz erőt, ha elbuksz, majd ismét talpra állsz.

Ezáltal válhatsz teljessé.

. Tiszteld önmagadat, tiszteld a saját, belső hangodat, és kövesd a szavát.

Ne feledd, én nem ígérem, hogy mindig a helyes irányba vezet téged. Számtalanszor rossz felé hív majd, mert ahhoz, hogy eljuss a megfelelő ajtóhoz, előbb sok rossz ajtón kell bekopognod. így megy ez.

Ha véletlenül találnál rá a jó ajtóra, nem lennél képes felismerni, hogy jó helyen jársz.

Ezért sose feledd, a végső számvetésben egyetlen próbálkozás sem minősül haszontalannak; minden erőfeszítésed hozzájárul ahhoz, hogy eljuss fejlődésed csúcsára.

Ezért ne tétovázz, ne nyugtalankodj amiatt, hogy rossz irányba is tarthatsz.

 Ez az egyik probléma: az embereknek azt tanítják, hogy nem szabad hibázniuk, és emiatt annyira tétovává válnak, annyira félnek, annyira rettegnek a tévedéstől, hogy megragadnak ott, ahol tartanak.

 Nem mernek továbblépni, nehogy valami rossz történjen. így aztán olyanokká válnak, mint a sziklák, elvesztik a mozgás képességét

 Hibázz annyit, amennyit csak lehet, és közben egyetlen dologra figyelj: ne kövesd el újra ugyanazt a hibát.

 És fejlődni fogsz.

 A szabadságodhoz tartozik, hogy tévútra fuss, jogodban áll akár egyenesen Isten ellen fordulni.

És olykor kifejezetten szép tett Isten ellen fordulni. így fejlődik ki a gerincoszlopod; máskülönben olyan leszel, mint millió más ember: gerinctelen.

Felejtsd el mindazt, amiről valaha azt mondták: ez helyes, az pedig helytelen.

 Az élet nem ilyen merev.

 Az, ami ma helyes, holnap talán már helytelen, ami ma rossz, a következő pillanatban talán már jó lesz.

Az élet dolgait nem lehet olyan könnyen beskatulyázni, hogy ez helyes, az pedig rossz.

 Az élet nem gyógyszertár, ahol minden üvegen címke díszeleg, és pontosan tudod, mi micsoda.

Az élet rejtély: az egyik pillanatban valami tökéletesen stimmel, tehát helyes; a következő pillanatig azonban sok víz lefolyik a Dunán, és ugyanaz a dolog többé már nem stimmel, tehát helytelen lesz.

Hogyan határozom meg azt, hogy mi a jó?

Ami harmóniában van a létezéssel, az jó, és ami nem egyezik vele, az rossz. Minden pillanatban ébernek kell lenned, mert minden pillanatban újra döntened kell.

 Nem hagyatkozhatsz előre gyártott válaszokra a jó és a rossz tekintetében.

 Csak ostoba emberek támaszkodnak kész válaszokra,  intelligensnek lenni, az nem szükséges.

 Előre tudják, hogy mi jó és mi rossz, megtanulhatják a listát, hiszen nem túl hosszú.

Ilyen az élet.

Nem tudsz felkészülni rá, nem tudod előre kiszámítani.

 Ebben rejlik a szépsége, ezért csodálatos, mert mindig meglep valamivel, mindig váratlan dolgokkal áll elő.

 Ha használod a szemedet, észreveszed, hogy minden pillanat egy-egy meglepetés, és előre gyártott válaszokkal nem juthatsz előre.

Forrás: Osho

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat