Bizalom
A bizalom nem csak egy szó, mit kimondani is nehéz.
A bizalom egy törékeny kincs, mi nagyon könnyen odavész.
A bizalom egy hosszú út, melyen mi is végig megyünk,
S hogy nehéz lesz-e járni rajta, attól is függ, mi mit teszünk.
A bizalom a legnagyobb díj, mit másoktól kaphatunk.
S bizony e ritka kincsért sokszor nagy árat adunk.
A bizalom az egyetlen út egy másik ember szívébe.
S csak akkor tudjuk mennyit ér, ha már mindennek vége.
A bizalom egy fájdalmas érzés, mert bízni csak szeretve tudunk.
S e szeretetben a legszebb az, ha a másiktól bizalmat kapunk.
A szeretet
A személyek közti viszonyban van, szabad elhatározásból és önkéntes elkötelezettségből való őszinte egymáshoz viszonyulást jelent..
Kölcsönös vonzás és vonzódás.
A szeretetviszonyt az ember önfelülmúlni akarása jellemzi.
Önzésének félreállításával a másikat kiteljesedése felé akarja segíteni, amivel a világegyetem üdvözítésének segítésén keresztül Istent is szolgálja és önmagát is gazdagítja.
A vágyakozó szeretet
Két személy vonzódik egymás felé és kötődik össze.
Érzékenységet és fogékonyságot hangsúlyoz a másik érzelmei, érdekei, értékei és érdemei iránt.
Ez a szeretetfajta teljes önátadást kíván és a másikról való figyelmes gondoskodást vár el.
Lehet Isten és ember közt, vagy férfi és nő közt, de mindkét esetben magába foglalja az emberi fajról való gondoskodást is.
Ezzel szemben egy tárgyra, vagy egy elvont fogalomra vágyakozó szeretet csak átvitt értelmű lehet.
Ez alapján a vágyakozó szeretet egy érzelem-közösség szeretetközössége.
Egy torz hamisítványa az önmagába fordulás és kizárólag saját igényeire összpontosítás, ahol a másik csak birtoklási vágyának tárgyaként jelenik meg.
Ilyenkor nincs jelen az egymás felé fordulás, és a kapcsolatban lévő valódi vágyakozó szeretet, hanem csak hamisítványa, az önkielégítésre vágyakozás.
Hasonló hamisítványa a féltékenység, ami a szeretett másik elvesztésétől való félelem.
Az egymás felé fordulás itt ugyan jelen van, de a másikat a többiektől elzárva, mint egy vagyon tárgyat, akarja birtokolni.
A baráti szeretet
Az egy irányba forduló barátokat a közös eszme, nézet vagy érdeklődés felé vonzza és önkéntes elkötelezettséggel köti őket össze.
Egymás iránti kölcsönös bizalmat, egyenrangúságot hangsúlyoz és titoktartást vár el.
Szabadon bízza rá magát a másikra és a másik titkainak bizalmas ismerőjévé válik. A legjobbat adja önmagából és többet ad, mint amennyit elvár.
A baráti szeretet tehát a gondolat-közösség szeretetközössége.
Egy eltorzult hamisítványa a közös eszmék látásához egy magasabbrendűségi érzést kapcsol.
Ez magában hordozza mások kizárást és lenézést, ami együtt jár a másoktól való elszakadással.
A kapcsolaton belüli álcázott torzulás a másik haszonlesésből való kihasználása.
Egy másik torzulata a szenvedélyek rabságában való kéjelgés, ahol a kizártak szintén önzésük tárgyai.
Egy további torz formája a közjó ellen irányuló társulás, amit az önkény vezérel és a kizártak uralására tör.
Közös jellemzőjük, hogy erény-közösségek helyett vétek-közösségek.
A szeretet útja születésünktől halálunkig
Születésünk után környezetünkben mindenkitől tudattalanul szeretetet várunk, amit szintén tudattalanul viszonzunk.
. A tudatosulás kialakulásakor már kezdjük kiválasztani azokat, akiktől tudatosan várjuk a szeretetet és tanulni kezdjük a tudatos viszonzását.
Majd tudatosan keresni kezdünk olyanokat, akiknek megelőlegezve szeretetet adjunk. A kiválasztás után éretté válhat szeretet adásunk.
Végül arra törekszünk, hogy környezetünkben mindenkinek tudatosan szeretetet adjunk.
Ezeket a szakaszokat nem mindenki járja végig. Tanulási és fejlődési készség, környezeti példák és Isten megtapasztalása, valamint személyi érettség kell az újabb útszakaszok megtételéhez. Az út ugyan egyirányú, de a fokozatok közti szakaszokat sokszor oda-vissza bejárjuk és lehetőségünk van az ott ragadó bolyongásra is.
A szeretet-kapcsolat érési folyamata
Bizalommal kitárulkozunk a másik felé, de az ezzel járó sebezhetőségünk növekedésével még erős a kapcsolat törékenysége.
Önközlésünk érlelődésével növekszik biztonságérzetünk, de ha feltámad birtoklási vágyunk, akkor megsebezhetjük a másikat.
A kötődés erősödésével feltárulkoznak a korlátok és nehézségek. Az odaadó kitartásban előtérbe kerül a viszonzás nélküli adás gyakorlata.
Reményteli várakozással és az eddig elértek megőrzésével kell elviselnünk a látszólagos elszakadást, ami az én önzésének feladását kívánja.
Hullámzó szeretetkapcsolatainkból csak annyi marad nekünk, amit szakítás és eldobás nélkül meg tudtunk őrizni.